12.

Szeptember 9. (péntek)

Vissza emlékszem az utolsó csókunkra. Valódi volt. Érzem ajkaid mézédes ízét. Utána sóvárgok minden egyes percben. Vágyom utánad, de fáj, hogy ez nem lehet így. Hiányzol. 

Új nap, ezúttal már a koleszban. Vissza kell rázódnom a sulis napjaimba. Nem szabad másra gondolnom, csak a tanulásra, a jövőmre. 
-Szia Avery!-köszönt Ash, mikor leült mellém a tölgyfa alatti padra. 
-Hali Irwin! Hogy vagy?-kérdeztem. 
-Stresszesen.
-Miért, baj van?-kaptam felé a fejem. 
-Aggódom Luke miatt...
-Lassan felnőtt ember. Nem hinném hogy kellene. 
-Lehet, de ez más. Az életével játszik. Mióta elmentél ellenséges, és szinte nincs nap, amikor ne lenne tiszta. 
-Csak nem drogozik?-ragadott markába engem is az aggodalom. 
-És iszik is-tette hozzá Calum. 
-Te hogyan kerülsz ide?-szegezte tekintetét a fiúra Ashton. 
-Itt voltam a fa alatt, a házit másoltam Lucy-ről, amikor hallottam, hogy miről van szó. 
-Jesszusom! Mit tettem?!-túrtam hajamba, mikor igazán leesett, és éreztem ennek a szitunak a súlyát. 

Hem keresésére indultam. Mivel a suliban nem volt a legközelebbi kocsma vagy bár szerűségbe néztem be. Egy sarokban ülő szőke, magas, vékony, piros-fekete kockás ingben iszogató srácot szúrtam ki. Luke lesz az. Mellé lépve leültem vele szembe, majd reakcióját nem várva, mondandóm közepébe vágtam. 
-Miért teszed ezt velünk..., de leginkább magaddal?
-Mit?-emelte tekintetét rám.
-Ezt. Hogy drogozol és piálsz? Ne felejtsd el, nem DiCaprio vagy, de még nem is egy bróker. Ez pedig nem a Wall Street. Nem kell halomra tömnöd magadba a füvet. 
-Elmentél. Ott hagytál. Fájt. 
-Megvolt rá az okom. Beszélhetnénk?
-Persze.
-Nos, sok gondot okoztam. Először Cas, a sebed, apukád, Mina. Mindenki. Úgy gondoltam, ha nem leszek a közeledben, jobb lesz mindkettőnknek. Tévedtem. Borzasztóan hiányzol Hem.
-A seb helye megmarad. Viszont bármikor ránézek a kórházi pillanatok jutnak eszembe. Az, hogy te itt vagy nekem...mert nélküled nincs létezésem!-emelte fel fejem államnál fogva, hogy újra észvesztő íriszeibe nézzek. 
-Fáj a tudat. A tudat, ami mardos...az, hogy ártottam neked, és a családodnak. 
-Te? Soha. Elrepíted minden fájdalmamat. 

*-*-*-*


Megérintett amit Luke mondott. Miután megbeszéltük a történteket, elmentünk egy kicsit sétálni. Nem érdekelt, hogy kések óráról. Jó volt újra kezében pihentetni az enyémet. Érezni csábító illatát. Olyan sok lány van akit megkaphatna, ő mégis engem választott. 
-Avery. Nem folytathtnánk ott ahol elkezdtük?-válaszomat nem várva Hemmings közelebb hajolt, majd ajkait enyémimre forrasztotta. 

*-*-*-*

Szeptember 10. (szombat)

Reggel korán keltem, mert leszerettem volna menni reggelizni, és lesz egy órám is fél kilenckor. 
 Gyors felkaptam egy ujjatlan fekete pólót és farmert. Karkötőimet magamra tettem, majd bőrdzsekimet felkapva bakancsomba bújtam, és elindultam le Max-hez. 

-Szia Av! Mit hozhatok?-fordult felém Max

-Rántottát kérek szépen-mosolyogtam. 

-Mingyárt adom!-ezzel eltűnt. 

-Avery?-állt meg mellettem Adam és James. 

-Fiúk! Sziasztok!-fordultam a srácok felé.

-Mizu?-ült le Jam. 

-Az órám után Luke-kal van közös programom-mosolyogtam.

A zenetörténelem valami eszméletlen unalmas volt. Viszont mikor kiléptem a terem ajtaján, Hemmo mosolya fogadott. Nagy ölelés után elindultam letenni a cuccomat, azután pedig elmentünk moziba. 

-Újra pislákolnak a lámpák, szívem utcáin amerre csak mész. Újra érzem heves dobogását, mikor a közelemben vagy-néztem fel rá. 

-Miért?-kérdezte.

-Egyszerű. Mert megszédítesz. Az illatod, a tekinteted. A puszta jelenléted-hajoltam közelebb hozzá. 

-Az jó, mert Te is engem Avery!-tette kezét arcomra, majd bezárva azt a pár centit arcunk között, megcsókolt. 

Azt hiszem ez volt életem legromantikusabb napja...Este kivételesen Hemmings-szel aludtam. 

Helló! Bocsika, hogy nem hoztam részt már több hete, de egyszerűen nem volt ötletem. Remélem tetszett, ha igen hagyj kommentet!! A következőig is puszi!❤