4.

Sajnálom Luke-ot. Anya nélkül felnőni borzasztó. Átéltem. 

Eltelhetett olyan fél vagy háromnegyed óra, mikor vissza indultunk a koleszba. 
-Nem is kérdeztem, hova valósi vagy?-törte meg a csendet a szőke. 
-Norvégia-mosolyogtam-És te? Honnan jössz?
-Sydney. 
-Sokszor elszerettem volna oda menni, csak mindig közbe jött valami. Ennyit a szerencsémről-nevettem. 

...

-Sziasztok lányok!-köszöntem halkan. 
-Avery!-ugrott a nyakamba Regina-Milyen volt? Miről beszéltetek?-a lányok úgy fogták ezt fel, mintha randi lenne, de szerintem ez közel sem volt az. Csak egy baráti dolog. 
-Csillagokat néztünk...-nem szerettem volna elmondani nekik azt ami akkor történt. Mármint a rendőrségi dolgot. Értitek-Nagyon fáradt vagyok lányok, én inkább elmennék tusolni, és aludni-mosolyogtam félálmomban. 

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem remegő hangon.
-Mondd, mi az ami ennyire megfogott benne?-emelte fel a hangját Castiel. 
-Cas, én...én nem szeretem Őt. Ahogy Ő sem engem. Megbízik bennem, csak nekem árult el olyan   dolgokat, amiket másnak nem. Nekem Luke olyan mintha a családtagom lenne...
-MI vagyunk a családod. És nem Luke vagy a bandája-ezzel pedig elengedve a kezemet a szorításából elment. Láttam, hogy szemei izzanak a dühtől. Igen, ez Castiel Moon. Kívül rock angyal, belül tomboló démon. Ha valami nem tetszik neki csak is az erőszakhoz fordul. Szinte ez már gyerekes. Csak tudám miért zavarja ennyire az ha én Luke-kal vagyok. 

...

-Ne! Moon fejezd be!-kiáltott James Cassy után. 
-Tudod én szeretem Avery-t! Nem fogom engedni,hogy egy ilyen senki elrontsa az életét!-ordított Luke.
-Ja, csak az a baj, hogy ez a senki-mutatott Castiel magára-több, mint 15 éve vele van, mint egy barát. El sem tudod képzelni, hogy mennyi bajból húztam ki!-válaszolt higgadtan Cas, és amilyen nyugodt volt, úgy vált megint egy 'démonná'. Csak verték egymást miattam, én pedig tétlenül néztem és hallgattam végig a két fiú civakodását. Nagyszerű. "Érett" 19 éves egyetemisták. James és Ashton (?) próbálta szétválasztani őket. Kissebb nagyobb sikerrel, mert néha ők is kaptak pár ütést, ha elvétette valamelyik. 

...

Néha felszisszent a szőke, ha egy érzékenyebb részen lévő sebet tisztítottam. 
-Minek kellett ez? Nem lehetett volna normálisan elintézni ezt a 'ki szerelmes jobban' dolgot?-kérdeztem. 
Luke csak a fejét rázta.

Víztől leverten ébredtem fel. Csak egy rossz álom volt. Lassan kifújtam a levegőt. 

***

Reggel 7-kor csörgött a telefonom. Ideje felkelni. Ma van az első suli napom itt, ami szerintem nagyon izgalmas lesz. Rosa beszélt Emma-val, onnan tudom, hogy 2 hét múlva lesz a tavaszi bál.  Lassan felálltam és a ruhásszekrényhez ballagtam. Kivettem egy teljesen átlagos fehér pólót és egy tiszta fekete farmert. Felöltöztem, és a fürdőt foglaltam el. Fogat mostam, sminkeltem és a hajamat egy copfba fogtam fel. 
Emma és Regina is felkelt. 
-Hova ilyen korán?-ült le mellém Reg. 
-Órára?!
-Csajszi itt az órák 8:40-kor kezdődnek minimum. Attól függ hogy vetted fel őket-moyolygott-Mi is gyorsan elkészülünk és lemehetnénk reggelizni. Keltsd fel Rosalia-t kérlek! 
-Rosa!  Rosie! Rosalia Watson! Ébresztő!-rángatgam meg a vállát barátnőmnek, amire végre felkelt. 
-Mi van?-támaszkodott alkarján. 
-Reggeli-nevettem el magam. 

...

-Mit kértek?-jött ki Max az asztalunkhoz. Eskü ez az egyetem inkább hasonlít szállodához, mint oktatási intézményre. A szobákban van fürdő, wc-vel, egy nagy szekrény sor satöbbi. 
-Rántotta!-vágta rá azonnal Em.
-Müzli gyümölcsel és natúr joghurtal-mosolyogtam.
-Mi maradunk Rosie-val a palacsintánál juharsziruppal-kotort valamit a táskájából Regi, Max felé se nézve.
-Mindjárt hozom-írta fel az utolsó betűket egy lapocskára. 

-Mit nézel ennyire?-hajolt Regina füzetébe Emma.
-Tudod, én szervezem a bált, úgyhogy még utoljára végig futom a 'forgató könyvet'-tűrt egy szemébe lógó barna tincset füle mögé.
-Avery, Emma!-ült le mellénk Adam.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Nektek is jó reggelt! Mellesleg, nem lehetek a világ legjobb énekesével?
-Mig ittál? Nem is vagyok az te idióta!-ütöttem vállába nevetve. 

***

Az első órám tánc volt, a színpad teremben. Keringőztünk, azzal az indokkal, hogy kell a tavaszi bálra. A párom? Az álmomban látott fiú volt az. Mindig Luke-kal van. Bár, még nem volt lehetőségünk beszélgetni. 

-Mindenki sorakozzon fel!-szólt Mrs. Brent-Köszöntsétek iskolánk új diákjait! Kérlek titeket, hogy mutatkozzatok be! Avery Lee! Te vagy az első. 

-Sziasztok! Avery Lee-nek hívnak, 18 éves vagyok. Norvégiából jöttem, a régi suli bandában segítettem be néha, ha Adam beteg volt. Gitároztam és énekeltem. A zene és a rajzolás minden szenvedélyem.
-Adam Bruke vagyok, 19 éves, Amerikából költöztem Norvégiába és ott ismerkedtem meg a srácokkal. Nagyon szeretek focizni, és mellette ugye énekeltem a régi bandában. 
-Emma Jenssen vagyok, teljesen Norvég. Én a bandában zongoráztam, gitároztam. Nagyon szeretek táncolni.
-Castiel Moon vagyok, félig amerikai. Szinte csak a zenével foglalkozok. Basszusgitáron játszom. 
-A párok: Luke és Bonnie
                 Castiel és Rosa
                 James és Emma
                 Matt és Lettie
                 Ashton és Avery 
                Calum és Jannie 
                Adam és Regina
                Michael és Bree


-Avery, ugye?-lépett elém a srác akivel táncolok majd. 
-Igen-mosolyogtam-Te pedig Ash.
-Ja. 
-Milyen hangszeren játszassz?-kérdeztem, miközben az ütemre lépkedtünk. 
-Dobolok....Cuki akcentus-nevetett.
-Ezt még senki nem mondta-pirultam el-Ausztráliából jöttél,mint Luke? 
-Igen, középsuliban ismerkedtünk meg.
-Király.
-Milyen volt a tegnap este?
-Már te is?-nevettem-Őszintén, jól éreztem magam. Talán az utolsó ilyen alkalmam 2 éve volt. 




Ennyi lett volna a 4. rész. Nem igazán hosszú, sőt még izgalmas sem, de majd a kövibe lesz valami  igazán finom. Hamarosan találkozunk! ❤

3.

Sziasztok! Kicsit megváltoztattam a blog kinézetét. Remélem tetszik :)

Elrendezkedtünk Emma-val. A szobatársaink nagyon cukik. Rosalia, és Regina kinézete teljesen átlagosak,  ám igazán nagy képességel rendelkeznek.
 Rosa fekete haja egyszerűen kifogástalan. Nagyon ért a divathoz. Regi  pedig egy művész lélek. 

A lányok társaságában elindultunk kicsit körül nézni. Nehéz szavakat találni, milyen maga a beltér, milyen rendezett és letisztult minden helység. A padló makulátlan, az ablakok hatalmasak, a barna különböző árnyalatai keverednek. Az aulában 3-3 szintén barna márvány oszlop nyúl fel a plafonig. Csodás. 
-Ez az étterem, vagyis nekünk csak büfé-lépkedett az említett hely ajtaja felé Rosa-Sokan szoktak ide lejönni beszélgetni. Főleg a párocskák, akik nem mehetnek hétköznap egymás szobájába. Erről biztos hallottatok már. 
-Igen-válaszolt Emma.
-Iszunk valamit?-kérdezte Regina. 
-Ha  Avery-ék is benne vannak, akkor ihatunk-mosolygott ránk Rosie, és belépet a nagy ajtón.

...

-Szia Max!-könyökölt a kiszolgáló pultra a divattervezőnk. 
-Ó, Watson!-tette le az előbb törölgetett poharat-Mit kértek?
-Lányok? Először ti!
-Oké, akkor én asszem maradok az almalénél..-feleltem. 
-Én is..-állt mellém Emma.
-Mi Regi-vel a szokásosat-kacsintott Rosalia, és a megszokott sarokban elhelyezett asztalhoz sietett velünk.
-Avery!-kiáltott valaki a hátam mögül. 360 fokos szögben megfordulva a hang irányába néztem. 
-Luke? Szia!-lépkedtem felé a lányokat ott hagyva. 
-Nincs kedved velünk tartani?-nézett a körülötte ülő emberekre.
-Tudod..én most a barátnőimmel jöttem..és, ha nem bánod inkább velük innám meg az üdítőmet-böktem Emma-ékra. 
-Értem.
-De esetleg később találkozhatunk..vagy majd holnap-mosolyogtam. 
-Kilenckor a recepción. Mutatok valamit.
-Ö...oké..akkor este! Szia!-ezzel vissza fordultam a célpontom felé. 

Miután megittuk a rendeléseket, fizettem és visszamentünk a szobánkba. Ruhákat kezdtem el válogatni. Itt a tavasz. Nem kellenek rétegek. Maradtam a fekete farmeremben és hozzá egy batman logo-s rövid ujjút húztam. Fekete tornacsukámat magamra rancigáltam, és a recepcióhoz mentem. Ekkor volt 20:50. Luke hamarosan itt lesz. Minden olyan csendes volt. Lépteket hallottam. A hangok irányába fordulva megpillantottam a szőkét. 
-Jó újra látni Avery!-jött közelebb.
-Én is örülök! Nos, mit szeretnél mutatni?-tértem a lényegre.  
-Gyere!-ezzel kezét derekamra helyezte és magához vonva sétált ki az ajtón. 
-Még nem is volt alkalmam megnézni a várost. Olyan gyönyörű!-vettem egy mély levegőt. 
-Az,  káprázatos...De a leggyönyörűbb Te vagy!
-Jaj, ne már-ütöttem vállába kuncogva. 
Pár perc múlva egy parkba féleségbe értünk. Patak folyt, és a partján két terebélyes fa állt. Egy padhoz közelíettünk. Leülve a szőke átkarolt. 
-Tudod, régen mindig a bátyámmal néztem a csillagokat-emlékeztem vissza-Olyan rejtélyesek és elérhetetlenek.
-Azok..
-Olyan szűkszavú vagy. Bánt valami?-néztem fel rá. Szemei még a teljes sötétségben is 'világítottak'     olyan szépek és selytelmesek.
-Engem is kötnek emlékek az éjszakához. Nem érdekesek-mosolygott, de az a mosoly nem volt őszinte. 
-Én szívesen meghallgatom. Ha szeretnél róla beszélni esetleg.
Arc izmai megfeszültek. Nem hinném, hogy azok valami jó emlékek lehetnek. 
-Egyik este, mikor még olyan 13 éves lehettem, anyával...anyával néztük a csillagokat. Ekkor valakit üldöztek a zsaruk. Pisztoly volt mindenkinél. A maszkos csávó megállt. Pár méterre tőlünk. Anya megijedt, és futni kezdett velem, nehogy bajom essen. Az éppen akkor érkező rendőr azt hitte hogy az üldözött banda tagja. Egy gyerekkel (!) ekkor pedig meglőtték. Nem tudtak rajta segíteni. Azonnal meghalt. Azóta pedig átkozom a zsarukat. De az egyedüli, hogy minden nap ki jövök, és anyura gondolok..-egy árva könnycsepp folyt végig arcán. 
-Sajnálom...
-Nincs mit sajnálnod.
Megöleltem. Éreztem a meglepettséget rajta. Teste remegett. 
-Te vagy az első akinek erről meséltem. Mikor megláttalak, éreztem hogy benned bízhatok. Nekem ez a szupererőm-nevette el magát.
-Végre egy kis mosoly! 

Ennyi lett volna a 3. rész, nagyon remélem hogy tetszett, és kérlek hagyjatok komit visszajelzésként :) 
Hamarosan folyti ❤ 

2.

-Szerintetek? Elfogadjuk az ajánlatot?-dőlt hátra a kanapén Adam.
-Nem is tudom. Egy másik város...méghozzá másik országban-vélekedtem. 
De, hogy mi is történt? Kezdjük az elején.

A főtér közepén álló szobornál pillantottam meg éppen gitár hangoló barátaim. 
-Sziasztok!-intettem nekik. 
-Hali Avery! Hogy indult a napod?-adott egy forró kávét Emma. 
-Fáradtan. Az izgalomtól nem nagyon aludtam. Hajnali ötkor fent voltam a semmiért...de még vissza sem tudtam aludni-ültem le a szobor előtti padra. 

A banda inkább a rock/metalban van otthon, de mivel lassacskán itt van karácsony, és már kezdődnek a vásárok, a népnek dallamosabb vagy éppen nyugodtabb zene kell. Maradhattunk az All I Want For Xmas Is You és az ilyesmi típusú számokban. Majd otthon kitomboljuk magunkat. 
Viszonylag lett egy kisebb, de jelentős összegű bevételünk. Talán a 2. számot énekelhettük Adam-mel, mikor egy öltönyös férfi ballagott oda a minket hallgató csoporthoz. A szám végeztével, az arcunkba nyomott egy művészeti iskola elérhetőségét, és címet. Annyit fűzött a dologhoz, hogy az ilyen 'zenész palántáknak egy jó gondozó kell'. 
És most itt tartunk. Mióta haza jöttünk csak ezen rágódunk. 
-Figyelj Avery, szinte a kutyáddal laksz itthon. Apád dolgozik 0-24-ben, Louis pedig felnőtt ember, és csak pár órára ha hazajön a családjától-győzködött James is. Anya? Ő nincs. Legalább is számomra. Elhagyott minket mikor én olyan 2-3 éves lehettem...
-Na jó, de azért apát megkérdezem-mosolyogtam. Nagy éljenzés töltötte be a házat. 

Π

Ki írattam magamat a gimiből. Most éppen a ruháimat pakolom be, most már a 3. bőröndbe. Néhány képet, kicsi szobrot raktam egy dobozba, a rajz mappámmal együtt. Sohasem gondoltam volna, hogy Amerikában tanulhatok. 

Megbeszéltük a haverokkal, hogy mivel 14:28-kor indul a gép, kettőre legyen mindenki a reptéren. 

A felhők káprázatosak felülről. Még sohasem volt ilyen élményben részem. Mellettem Castiel hallgatott skrillexet. Emma James-szel hülyült. Én pedig Adam-mel beszélgettem.
-Állítólag a lányok és fiúk külön szinteken lesznek. És nem is lehet hétköznaponként felmenni egymáshoz. Mármint, nem találkozhatunk..érted.
-Jaja, vágom...

...
  A suli főbejárata előtt álltunk. 
-Meghökkentő érzés!-nézett fel a díszített épület legtetejére Emma.
-Az-értettünk egyet mi is. 
Belépve, az ajtón, egyenesen az igazgatóság felé vettük az irányt. Illetve, akartuk, csak a bökkenő az volt, hogy nem tudtuk merre van. 
Az aulában sok diák ücsörgött. Volt aki hangszeren játszott, mellette valaki énekelt. Volt olyan aki táncolt. És aki nagyban koncentrálva rajzolt. Egy kisebb csoporthoz léptem.
-Em..sziasztok!-intettem kissé bátortalanul.
-Helló!-mosolygott fel rám az előbb éneklő, szőke fiú. A délutáni napfény megvilágította az arcát. Tengerkék szemei villogtak. 
-Új vagyok itt, és..bejelentkezni jöttem a barátaimmal..megmondanád esetleg, hogy merre van az igazgatóság?
-Azon a folyosón-mutatott a bejárattól jobbra eső 'alagútra'-végig mentek, és balra, majd a második ajtó jobbról.
-Köszönöm!-viszonoztam mosolyát. 
-Amúgy, Luke vagyok!
-Avery.

-Adam. Adam Bruke. Sajnos, nem lett jó a felvételije-közölte a kis csicsás titkárnő.
-Az nem lehet! Mikor megcsináltam a...a..felvételit minden jól ment!-látszott rajta a csalódás.
-Kérem, hogy hagyja el az intézményt! A többiek fel vannak véve! Emma és Avery ti egy szobában lesztek két másik nagyon aranyos lánnyal. 213-as szoba-adta át a kulcsokat-3.  emelet. 
James és Castiel, ti a 114-es szobát kapjátok! 2. emelet-mosolygott-Mehettek! 
Adam-en látszott, hogy szomorú. 
-Várjatok!-lépett ki a szobából az igazgató-Mr. Bruke! Összekevertük a lapját. Fel van véve!-rázott kezet énekesünkkel. 

1.

Avery Lee. Csendes lány. Ragyogó, fehér bőrére lágyan zuhan enyhén hullámos, vörös haja. Nagy, szinte már éjfekete szeme mindig ártatlanul csillog. A stílusa kifogástalan. Tehetsége van. Nem is kevés. Szeret rajzolni és énekelni. A suli bandájában néha beszokott segíteni, ha éppen a frontember beteg. 

November hónapot írunk. A természet kezdett átbukni a télbe.

Hideg, hétvégi reggelre keltem. Lementem a konyhába. Friss almát kezdtem el csócsálni. Senki nem tartózkodott otthon rajtam és Hope-on, a kutyámon kívül. Túl nagy volt számomra a csend, ezért bekapcsoltam a konyhai kis tévét. 
Visszasiettem a szobámba a reggeli után. Fekete, térdnél szakított farmeremet vettem fel egy fehér 'Remember' feliratú felsővel. Az órára pillantottam. 
-Fél kilenc. Gyere Hope! Megyünk sétálni!-hívtam pitbullomat, és a pórázáért indultam. 
Kabátomat és fekete conversemet felhúzva, elindultunk. 

Π

Tíz percnél többet nem nagyon tölthettünk a levegőn. A csendes városra nagy vihar telepedett.  Kopogtattak. 

-Nyitom!-futottam az ajtó felé-Castiel? 

-Szia Avery!-túrt vizes hajába. 

-Gyere be!

Felfutottam a fürdőbe egy törölközőért. 

-Köszi!-vette el az anyagdarabot. 

-Készítek teát!-forogtam a konyhában. Cas arcára kiült a mosoly. Miközben a víz forrt, a fiúhoz fordultam-Ó, hozok pár száraz cuccot!

Bátyám szekrénye előtt állva válogattam olyan ruhákat, ami méretben jó is lehet Cassynek, és viszonylag az ő stílusa is. Nem volt nehéz dolgom. A két fiú csak band pólókat, és fekete farmert hord. 

-Tessék, ez talán jó lesz! Menj fel, és öltözz át-mosolyogtam, és tovább foglalkoztam a teával. 

...

-Hogy kerülsz ide?-tettem le az italokat kettőnk elé. 

-Éppen a suliban volt próba. Hazafelé tartottam, mikor megeredt az eső. Te voltál a legközelebb, akihez jöhettem-forgatta a bögréjét.

-Értem...

Π

Biztos feltettétek a kérdést. Mégis..ki az a Castiel? Nos, ő a gimi legbotrányosabb tanulója. Egyben a suli bandájának basszusgitárosa. Sokat lógunk együtt a tagokkal. James, Cas, Adam, Emma és én. Azt hiszem életem legjobb perceit élem át velük. 

De most inkább vissza a jelenbe.

-Louis! Légyszi fejezd be!-kapkodtam a levegőt, miközben bátyám szórakozottan csiklandozott. Telefonom megcsörrent-Loui Emma keres!-nyúltam a készülékhez. 

-Szia Lee! Van egy jó kis ötletem!

-Hali Parker! Mondjad, mi lenne az!?

-Holnap, reggel menjünk ki a főtérre....

-Oké, de mi a szart csinálnánk ott? 

-Ha nem vágnál az emberek szavába, akkor előbb megtudnád.. -sóhajtott-Szóval, tudod, hogy a giminek viszonylag kevés pénze van. 

-100 éves az az épület.. 

-Avery! 

-Jó bocsi.. 

-Kevés a pénz, nem tudják igazán jól finanszírozni a klubbok és együttesek fenntartását...gondoltam, kimehetnénk zenélni. Csak összetudnánk valamit hozni. 

-Ez egy nagyszerű ötlet! Felhívtad már a fiúkat?

-Igen...ők benne voltak, bár Cast eléggé kellett győzködni. 

-Mehetünk! Holnap tali! Szia!-ezzel bontottam a vonalat, és boldogan feküdtem le aludni. 

Π