14

Külső szemszög

Luke tétlen figyelte a kiérkezett tűzoltók csapatát. Szemeit könnyek homályosították. A fiúban egyszerre tombolt a düh, a vágy, hogy most szerelmével lehessen, és a félelem. Nagy levegőt véve, leblokkolta gondolkodását, és berohant az égő egyetemre. Nagy gyorsasággal futott fel a lépcsőkön. Tüdejét a füst kezdte elönteni, szemeit pedig csípni. Gerendák estek le mögötte. Mikor meglátta a megfelelő ajtót, lenyomta a kilincset, de a fabútor nem mozdult. Nagy erőt vett, és neki lendülve, betört. Avery égő vázlatfüzeteit, ruháit és egyéb dolgait pillantotta meg először. Majd a padlón fekvő lányt, aki nem volt eszméleténél. Karjaiba vette, és egy közeli kiutat keresve sietett amennyire tudott. Egyre kezdett legyengülni. Viszont mikor meglátta a recepciónál kinyitott óriási szárnyas ajtót örülni kezdett. A fény, mint a Mennyei Paradicsom napsütése, úgy szűrődött be. 
- Már csak pár lépés! Meg. Tudod. Csinálni! - suttogta maga elé a szavakat. 
- Hé! Hé! Ott vannak! - kiáltották többen is. A közben megérkező mentősök a két fiatalhoz futottak. Mindkettőt a földre fektették, és gondoskodtak róla, hogy a legjobb kezekben legyenek ennyi füst után. Jay futott oda Averyhez. Luke arcán látni lehetett, hogy nem tetszik neki, hogy barátnőjét más olyan tapogatja, aki gyáva volt bemenni érte, pedig még kapcsolatban is voltak. 
- Fiacskám! Te aztán egy igazi hős vagy! - szólt Hemmingshez a róla gondoskodó mentős. 
- Tudja uram, ő a barátnőm. Mindent megtennék érte, ha kell meghalok, hogy ő élhessen! - jelentette ki az ifjú.

* Pár nappal később * 

Avery egy nagy kórteremben feküdt, mellette egy lánnyal, akin hatalmas égésfoltok voltak. Felemelte karjait, hogy megnézze, őt is borítják-e ilyenek. Kézfején egy kisebb foltban megégett a bőr, de máshol nem észlelt semmit. 
- Szia Szépség! - Szólalt meg egy hang a bal oldaláról. A hang gazdája a lány fölé emelkedett. Louis volt az, aki nagy mosollyal üdvözölte. 
- Lou! - erőltette meg rekedtes hangját Av. 
- Nem hittem volna, hogy itt leszel! - Ült fel. 
- Tudod, apa is itt van, csak most lement egy kávét venni. - Ölelték meg egymást. 
- Luke? Ő is itt van? 
- Azt mondták a nővérek, már tegnap haza mehetett volna, de rábeszélte az orvost, hogy amíg fel nem ébredsz had maradjon a szomszéd kórterembe. 
- Ez rá vall. Az akaratosság. - Mosolygott Avery.
- Megmentett. Ha ő nincs, akkor Te sem lennél sorella.*
-Jaaj csak olaszt ne - Nevetett. - Megint újra olvasod az Assassin's Creedet? 
- Neeem - Emelte fel karjait tiltakozón a fiú. 
- Szeretlek! 
- Én jobban! - Puszilta arcon Louis a húgát. 
Kopogtak. A fiatalok apja lépett be, akinek gondosan igazított öltönye, és őszülő haja volt. 
- Kicsim! - Szökött könny a szemébe.
- Apu! Nagyon hiányoztál! 
- Egyben vagy? Úgy aggódtam érted. - A két test szinte egybeforrt. Hosszasan ölelték egymást és pityeregtek. Rick arcát kezdték a ráncok ékesíteni. 

Avery szemszög

Este felé apuék távoztak. Egy nővérke segítségével átmentem Lukehoz. Leültem ágyára. Fejét a puha, felpócolt párnán pihentette. Aludt. Kezéhez értem, majd óvatosan megszorítottam. A teremben lévők nem figyeltek rám, viszont egy szőke lány vékony hangján hozzám szólt.
- Sokat fecsegett rólad. A nővéreknek is elmondta hosszasan, hogy milyen gyönyörű vagy. Egy igazi lovaggal áldott meg az ég! - mosolygott. 
- Nem hittem volna, hogy ilyen is szokott lenni. Te miért kerültél be? - kérdeztem. 
- Autóbaleset...A szerencsésebb eset. - komorodott el. 
- Barátok? 
- Szülők. 
- Sajnálom.. 
Elengedtem barátom kezét, és odaléptem a lányhoz. Megöleltem. 


Reggel arra ébredtem, hogy valaki motoszkál az éjjeli szekrényemen. 
- James? - pattantak ki a szemeim. 
- Avery? - utánozta reakciómat. - Próbálok valami ehetőt keresni. 
- Nem találsz semmit. - kuncogtam gúnyosan. 
- Gyönyörű vagy így reggel! 
- Igen, tudom. A fejem akár egy csapzott, nyáladzó pitbullé. 
- Hallottam, mi történt... - lépett be az ajtón...
- Castiel? - döbbentem le. - Te meg?! De örülök, hogy itt vagy!! - öleltem meg sebtében. 
- Kiengedtek. - ült le ágyam szélére. 
- El sem tudom hinni, hogy itt vagy! 
- Pedig jó lenne! - mosolygott. 
- Nagyon hiányoztál! 
- Te is! - adott egy nagy puszit arcomra. - Nagyon bánom amit tettem, nem is értem mi motoszkált akkor a feje...
- Jó reggelt Hercegnőm! - lépett be Luke félbe szakítva a mellettem ülő Cast. 
- Szia Luke! - néztem fel rá mosolyogva. - Hallottam, hogy sokat beszéltél rólam a nővéreknek. Miután apuék elmentek, benéztem hozzád, pont aludtál. 
- Hogy érzed magad? - kérdezte terelve a témát. Próbálta nem észre venni Castielt. 
- Jobban...
- Ha minden igaz holnap haza mehetünk. Vagyis, csak te. Én már ma távozok elvileg, de végig itt leszek veled. - mosolygott. 

***

Még egy ideig itt leszünk a városban. Luke nem nagyon tárgyal velem, Castiel itt van, a többiek pedig haza mentek. 
- Szégyellem magam. Tényleg... - Szólalt meg Cas. Arcát a holdfény megvilágította. Szája szélén piros pont égett. Haja kócos volt, arca beesett és megviselt. 
- Állj meg! Vegyél egy mély levegőt, és nyugodj meg. Nem arról van szó, hogy esetleg kevésbé szeretlek a történtek miatt, de igenis elismerem, hogy bántottál egy számomra nagyon fontos személyt, akit a halálba is követnék. Azzal nem fogsz megnyerni, hogy kiírtasz mindenkit körülöttem. Magad ellen fordítasz. Igazán bírlak, viszont nekem Luke a kiválasztottam, akivel pillanatnyilag nem állok fényes viszonyba. Szerinte nem kellene veled töltenem egy másodpercet sem, mert veszélyes vagy, és félt. Ahogy Louis és apu is. 
- Nem igazán tudok mit szólni. Elmondtál minden választ a kérdésemre. Egyezzünk meg abban, hogy tartjuk a "tisztes távolságot" csak a barátod és a családod miatt. Elég nehéz helyzetben vagyok, de azt te is tudod, hogy bántani sosem mernélek. Az egy számomra is végzetes döntés lenne...
Megöleltem. 
- Megyek. - Szipogtam. Elindultam haza. 

R.I.P. Alan

Nagyon sokan hallhattatok egy kicsit sem értéktelen ember haláláról. Nyugodjon békében mindenki kedvenc professzora, Alan Rickman. 

13.

Felébredni az mellett akit szeretsz. Felemelő érzés. Luke szobatársai tegnap este elmentek valahová bulizni, és még nem jöttek haza, szóval nyugtunk volt. Addig amíg:
-Helló mindenki!-toppant be egy srác nagy mosollyal az arcán. Mind addig oké, csakhogy: 
Nem Hemmo társa és teljesen idegen...már akinek.
-Avery? Avery Lee?-kerekedett ki szeme, mikor rám nézett. A mögöttem fekvő Luke nagyokat pislogva támaszkodott alkarján. 
-Te ki a szar vagy?!-nézett rá a szőke ledöbbenten-Ismered?-intézte hozzám a kérdését. 
-Jay...M..Mit keresel itt?-ültem fel. 
Jay Thompson...Ő az exem. Nem kicsit volt kínos a pillanat, mikor meglátott Hemmings-szel. 

-Bocsi...Biztos rosszkor...jöttem...-hátrált. 

-Jay, most már maradj!-szóltam rá kezeimet hisztisen csapkodva. 

-Inkább elmegyek, megnézem az épületet...

Felálltam, és kihúztam az ajtón a fiút. Nem érdekelt hogy Luke óriási pólója lóg rajtam, és vagy a fél folyosó engem bámul.

-Mit keresel itt?!-néztem értetlenül Jay-re. 

-Van valamennyi zenei tudásom...Nos, szerettem volna egy normális életet. Ami az enyém, végre én irányíthatom a döntéseimet. 

Vissza gondoltam a Jay-jel eltöltött időkre. Könny szökött szemembe. Az ajtó nyílott, és Lucas alakját pillantottam meg. 

-Mi a baj?-lépett hozzám. Némán sírtam. 

-Semmi. Most megyek-ezzel elsiettem. Az édes cseppek csak sorjában buggyantak ki a szememből. 

Felrántva szobám ajtaját leborultam az ágyamra és sírtam. Nem tudom mi válthatta ki belőlem ezt, de jól esett. Jay-jel régebben úgy jöttünk össze, mintha az elkötelezésem napja lett volna. Felemelő érzés volt, hogy akkor engem választott. Minden percben boldog voltam. A többiek talán az udvaron lehettek. Bezártam az ajtót, és a pokrócomba vackoltam magam egy üveg nutellával és egy kanállal. Nagyon hiányzik Castiel is. Most rátett egy lapáttal Thompson is. Annyira jó lett volna egy kívül álló ölelése. Aki más szemszögből látja az egészet. Felhívtam a bátyám, Louis-t. 

-Szia-csengett hangja. 

-Van időd?-szipogtam. 

-Neked mindig. Mi a baj? Sírsz??-változott aggódóra hangulata.

-Azt hiszem igen...Nos, ma Luke-kal voltam reggel, és még ébredeztünk, amikor berontott Jay. Hiányzik Castiel is, ti is. Haza akarok menni!-törtek újra elő a könnyek. 

-Először is nyugodj meg. Az exed Jay-re gondolsz? 

-Igen. 

-Kínos. Feltört a múlt? Figyu, próbáld meg elterelni a figyelmedet róla. Castiel pedig...ő ne hiányozzon. Átvert, bántott. Nem érdemli meg még azt sem, hogy gondolj rá, nem hogy azt, hogy sóvárogj is utána. 

-Lehet igazad van. 

-Apa ott van a városban egy üzleti izé miatt. Hívd fel, bemegy hozzád. 

-Köszi bátyus!-vidultam egy kicsit fel. Apával elég szoros a kapcsolatom, mivel szinte anya nélkül nőttem fel. Neki mondtam el, hogy ki tetszik az osztályból, hogy milyen jó táskája van az xy-nak. Ő pedig mindig figyelmes volt velem. Végig követte a csajos dolgokat amikről csacsogtam, ő fonta be reggelente a hajam. 

***

Megbeszéltem egy találkozót apuval, mivel gondoltam, hogy ha már Luke itt van velem, eljöhetne és megismerhetné apát. Biztos jó cimborák lesznek. (...)

Délután 4 óra lehetett mikor vissza jöttünk Hem-mel a koleszba. Felmentem a szobámba, mikor elváltunk az aulában egymástól. Útközben összetalálkoztam Ash-sel és Cal-lel.

-Sziasztok!-mosolyogtam. 

-Helló Av! Hallottuk valami Jay bezavart-nevetett Irwin. 

- Vigyázz a szádra Ashton, holnap lehet beszélni sem tudsz! - emeltem fel mutató ujjam. 

- Megijedtem! - röhögött Calum. 

Sebtében elviharzottam onnan, és a szobámba igyekeztem. Rajzolgatni kezdtem zenét hallgatva. Pár óra múlva érdekes füst szagra lettem figyelmes. A hangos zenétől nem hallottam, hogy beindult a füstjelző. Kinyitottam az ajtót, amire éppen akkor terjedtek át a lángok, az ajtóm elé. Az épületben csak én maradtam. Dörömböltem a falakon. Semmi válasz. Titkon még reménykedtem abban, hogy valaki vagy valami a segítségemre jön. Az ablakhoz szaladtam, próbáltam kinyitni, de az beszorult. Az első tárgy ami a kezembe került egy fényképkeret volt-azzal akartam kitörni az üveget...fuck logic-Lukekal vigyorogtunk rajta. Hirtelen egy könnycsepp gördült le arcomon, és feladva azt, hogy innen élve kijutok a földre rogytam, és a képet szorítva magamhoz sírtam. 

Luke szemszöge 

- Nagyon gyorsan menjetek ki az épületből! Tűz van! - rontott be a szobánkba Cameron. 

Szedtem össze néhány fontos dolgot, majd mielőtt kiléptem volna a főbejáraton Averyhez indultam. Be volt zárva az ajtó, így ütöttem azt. Semmi válasz. Egy biztonsági megragadta a kezem, és elhúzott a szoba elől. Kivonszoltak a suliból. A tűzoltók már ott álltak, és kezdtek neki az oltásnak. 

Folytatjuk...

12.

Szeptember 9. (péntek)

Vissza emlékszem az utolsó csókunkra. Valódi volt. Érzem ajkaid mézédes ízét. Utána sóvárgok minden egyes percben. Vágyom utánad, de fáj, hogy ez nem lehet így. Hiányzol. 

Új nap, ezúttal már a koleszban. Vissza kell rázódnom a sulis napjaimba. Nem szabad másra gondolnom, csak a tanulásra, a jövőmre. 
-Szia Avery!-köszönt Ash, mikor leült mellém a tölgyfa alatti padra. 
-Hali Irwin! Hogy vagy?-kérdeztem. 
-Stresszesen.
-Miért, baj van?-kaptam felé a fejem. 
-Aggódom Luke miatt...
-Lassan felnőtt ember. Nem hinném hogy kellene. 
-Lehet, de ez más. Az életével játszik. Mióta elmentél ellenséges, és szinte nincs nap, amikor ne lenne tiszta. 
-Csak nem drogozik?-ragadott markába engem is az aggodalom. 
-És iszik is-tette hozzá Calum. 
-Te hogyan kerülsz ide?-szegezte tekintetét a fiúra Ashton. 
-Itt voltam a fa alatt, a házit másoltam Lucy-ről, amikor hallottam, hogy miről van szó. 
-Jesszusom! Mit tettem?!-túrtam hajamba, mikor igazán leesett, és éreztem ennek a szitunak a súlyát. 

Hem keresésére indultam. Mivel a suliban nem volt a legközelebbi kocsma vagy bár szerűségbe néztem be. Egy sarokban ülő szőke, magas, vékony, piros-fekete kockás ingben iszogató srácot szúrtam ki. Luke lesz az. Mellé lépve leültem vele szembe, majd reakcióját nem várva, mondandóm közepébe vágtam. 
-Miért teszed ezt velünk..., de leginkább magaddal?
-Mit?-emelte tekintetét rám.
-Ezt. Hogy drogozol és piálsz? Ne felejtsd el, nem DiCaprio vagy, de még nem is egy bróker. Ez pedig nem a Wall Street. Nem kell halomra tömnöd magadba a füvet. 
-Elmentél. Ott hagytál. Fájt. 
-Megvolt rá az okom. Beszélhetnénk?
-Persze.
-Nos, sok gondot okoztam. Először Cas, a sebed, apukád, Mina. Mindenki. Úgy gondoltam, ha nem leszek a közeledben, jobb lesz mindkettőnknek. Tévedtem. Borzasztóan hiányzol Hem.
-A seb helye megmarad. Viszont bármikor ránézek a kórházi pillanatok jutnak eszembe. Az, hogy te itt vagy nekem...mert nélküled nincs létezésem!-emelte fel fejem államnál fogva, hogy újra észvesztő íriszeibe nézzek. 
-Fáj a tudat. A tudat, ami mardos...az, hogy ártottam neked, és a családodnak. 
-Te? Soha. Elrepíted minden fájdalmamat. 

*-*-*-*


Megérintett amit Luke mondott. Miután megbeszéltük a történteket, elmentünk egy kicsit sétálni. Nem érdekelt, hogy kések óráról. Jó volt újra kezében pihentetni az enyémet. Érezni csábító illatát. Olyan sok lány van akit megkaphatna, ő mégis engem választott. 
-Avery. Nem folytathtnánk ott ahol elkezdtük?-válaszomat nem várva Hemmings közelebb hajolt, majd ajkait enyémimre forrasztotta. 

*-*-*-*

Szeptember 10. (szombat)

Reggel korán keltem, mert leszerettem volna menni reggelizni, és lesz egy órám is fél kilenckor. 
 Gyors felkaptam egy ujjatlan fekete pólót és farmert. Karkötőimet magamra tettem, majd bőrdzsekimet felkapva bakancsomba bújtam, és elindultam le Max-hez. 

-Szia Av! Mit hozhatok?-fordult felém Max

-Rántottát kérek szépen-mosolyogtam. 

-Mingyárt adom!-ezzel eltűnt. 

-Avery?-állt meg mellettem Adam és James. 

-Fiúk! Sziasztok!-fordultam a srácok felé.

-Mizu?-ült le Jam. 

-Az órám után Luke-kal van közös programom-mosolyogtam.

A zenetörténelem valami eszméletlen unalmas volt. Viszont mikor kiléptem a terem ajtaján, Hemmo mosolya fogadott. Nagy ölelés után elindultam letenni a cuccomat, azután pedig elmentünk moziba. 

-Újra pislákolnak a lámpák, szívem utcáin amerre csak mész. Újra érzem heves dobogását, mikor a közelemben vagy-néztem fel rá. 

-Miért?-kérdezte.

-Egyszerű. Mert megszédítesz. Az illatod, a tekinteted. A puszta jelenléted-hajoltam közelebb hozzá. 

-Az jó, mert Te is engem Avery!-tette kezét arcomra, majd bezárva azt a pár centit arcunk között, megcsókolt. 

Azt hiszem ez volt életem legromantikusabb napja...Este kivételesen Hemmings-szel aludtam. 

Helló! Bocsika, hogy nem hoztam részt már több hete, de egyszerűen nem volt ötletem. Remélem tetszett, ha igen hagyj kommentet!! A következőig is puszi!❤ 

Sziasztok!

Bocsánatot kérek mindenkitől, amiért nem hoztam még mindig új részt. Elkezdődött a suli, és nagyon kell hajtanom. Remélem megértitek. 
A 12. résszel kapcsolatban: Készül, de még mindig nem az igazi. 
Addig olvasgassátok ezt :) Imádlak titeket! Vigyázzatok magatokra, és tanuljatok sokat! Hamarosan jelentkezem!

Kedvenc sorozatok

Sziasztok! Mivel volt az 'új ötlet' című bejegyzésem..gondoltam tartom magam hozzá, és csinálok egy 'külön' részt. Remélem tetszeni fog! Kommentben ti is írjátok meg, hogy nektek melyikek a kedvenceitek. :) (A számozást NEM kedveltség szerint van! Egyformán szeretem az összes következőben felsorolt sorozatot!)  

1. The Walking Dead

Hú, hát, azt hiszem ez az első olyan sorozat, amelyen képes voltam először sírni. Sok megrendítő jelenet van/volt benne. Például Lory halála. Nagyon fordulatos. Vannak percek amikor a tv előtt ülök és ordítozok, hogy ezt most miért? Minek? Mivaaa'? 

A fő fő szereplő Rick Grimes. Végtére az ő életét követhetjük a sorozat folyamán. Sokan verődnek hozzá. Van aki túlél, és van aki sajnos meghal...
Rick egy seriff. Éppen helyszínen van, mikor meglövik kétszer is, ez úttal kórházban köt ki. Arra ébred, hogy kollegája virágot visz neki. Ezzel az utolsó emlékkel "alszik el". Mikor újra kinyitja szemét, magában motyog, folytatva az utolsó emlékét. Maga mellé tekintve észre veszi, hogy a virágok elhervadtak. Mintha az idő megállt volna. Kilépkedve a kórház folyosójára, az első két dolog ami eszébe jut: Mi történt? A családom jól van? 

Mindenképpen kezdjetek bele ebbe a sorozatba, mert nagyon jó! 

2. Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt) 

Nos ez a másik olyan sorozat, amit elkezdtem nézni, és wow! Alapjából egyszerűen utálom a fantasy filmeket/sorozatokat, de ez kifejezetten megfogott! Jól vannak beállítva hozzá a szereplők. 


Hófehérke és Szőke herceg esküvőjére megjelenik a Gonosz királynő, és megfenyegeti őket, és az Elvarázsolt erdő többi lakóit, hogy elvesz mindent tőlük amit ők szerettek. Később, mikor Hófehérke már várandós, még mindig a királynő szavain rágódik, így Szőke herceggel elmennek Rumpelstiltskin-hez (Zörgőfürge), aki megjósólja nekik, hogy a Gonosz királynő átka mindannyiukat elviszi egy olyan helyre ahol megállt az idő, és senkinek sincs "boldog befejezés" csak a királynőnek. Azt is elárulja, hogy Hófehérkének a még meg nem született lánya, Emma, vissza fog térni 28 éves korában, ezzel megindítva a végső harcot a királynővel. A Kék Tündér tanácsára Geppetto és Pinokió készít egy szekrényt, egy elvarázsolt fából, amely képes megvédeni egy embert az átoktól. Mikor Hófehérke világra hozza lányát, azon a napon a királynő és szörnyű átka lecsap. Szőke herceg beteszi a gyermeket a szekrénybe, miközben az ellenséggel küzdve súlyosan megsebesül. 
A Gonosz királynő diadalmaskodik Hófehérke és a herceg fölött, miközben az átok elviszi őket, egy "borzalmas helyre". 

3. Simpsons (Simpson család) 

Erről nem hinném, hogy olyan sokat kéne írnom, hiszen ország, világ ismeri a sárga kis 'emberkéket'. 

Homer, a családfő, maga a megtestesült lustaság. Míg felesége Marge fura, magas, kék hajkoronájával világrekordokat dönthetne. Maggie a legkisebbik leányzó, aki mindig cumizik. Másik lányuk Lisa, nagyon szorgalmas, jó tanuló, zenész. Ellentétben Bart-tal, aki apjához hasonló képpen, inkább enged a tv-nek és csínytevéseknek, mint a tanulásnak. De hát, ki nem?!

4. Vampire Diaries (Vámpírnaplók)

Az első két gondolatom az volt: WTF? Miért nem kezdetem el eddig ezt?! 

Stefan Salvatore (Paul Wesley) vámpír. Ezt azonban senki sem sejti a Mystic Falls Gimnáziumban, ahova váratlanul visszatér. Az iskolában beleszeret a gyönyörű Elenába (Nina Dobrev), aki szülei halála óta képtelen magára találni. Szerelmüket azonban sötét tikok árnyékolják be. Bár Stefan békés életet él, bátyja, Damon (Ian Somerhalder) halálos fenyegetést jelent a város lakóira nézve, köztük Elenára is. A vérszomjas Damont csak Stefan képes megállítani. Ahhoz azonban, hogy erejével és hatalmával felvehesse a versenyt, Stefannak is emberi vérre van szüksége.

5. Cake Boss (Tortakirály)

Juhú! Nagyon szeretem ezt a sorozatot! 

Buddy Valastro, olasz cukrász nem igazán átlagos minden napjait mutatja be ez a sorozat. Nem elég, hogy a őrült tortákat készít megrendelésre, néha egy két mókás pillanatait élvezhetjük. Szereti megviccelni vele dolgozó családtagjait vagy éppen kollégáit. Eszméletlen torták, garantált jókedv! 

Pár kép néhány munkájáról...

6. Fear The Walking Dead 

Nem olyan rég volt a világpremiere ennek az új sorozatnak ami lényegében, azt mutatja meg, hogy hogyan is kezdődött ez az egész apokalipszis. 

Egy teljesen átlagos családról van szó. 2 tini, elvált szülők. A nagyobbik testvér (nem tudom mi a neve :D), drogos, és egy nap arra kel fel a drogos-tanyán, hogy nem fekszik mellette társa, Gloria. Zajokat hall a régi templom legalsó szintjén, ezért elmegy megnézni mi lehet az. Vért és holtakat talál...Na meg ahogy a zombivá változott lány éppen egy emberből lakomázik. Megijed, és kirohan az épületből. Elüti egy autó, és kórházba kerül. Az orvosok csak bemondják neki, hogy az anyag hatása alatt volt. Míg nem...

7. Bones  (Dr. Csont)

Dr. Temperance Brennan alias, Dr. Bones brilliáns ugyan akkor magányos antropológus, akit megkörnyékez egy ambiziózus FBI-ügynök, Seeley Booth, hogy segítsen az iroda megoldhatatlan ügyeiben. Bones-nak az a dolga, hogy a rejtélyesebbnél rejtélyesebb bűnügyöknek az áldozatit beazonosítsa. Ez a dolog igazán bejön Booth-nak, és a két bájos főszereplő összekovácsolódik... 

8. Wayward Pines

Nos, ez az a sorozat amit a legjobban vártam ebben az évben. De sajnos "Limit Edition" szóval nem lesznek évedok. Csak 12 rész tudtommal.

11.

Luke szemszög:

Bárcsak melletted lehetnék. Ölelnélek, és sosem engednélek el. Olyan jó lenne, ha mindez csak egy rémálom lenne. Engedd, hogy én legyek az, aki szíved darabokra tört részeit összetartja...A plafont bámulom egyedül a sötétben. Emlékek ezrei cikáznak a fejemben. Veszekedések és önfeledt nevetések. 
Legszívesebben átmennék a szobádba, és melléd bújva gyönyörű arcodat fürkészném. Szorosan fonnám át karjaimat derekadon. Megvédenélek mindentől. De Te nem vagy itt. Miért mentél el Avery? 

Avery szemszög:

*Pár nappal azelőtt mielőtt elmentem*

Teljesen kibuktam. Luke hazudik. Castiel börtönben. A szüleim pedig végig megtévesztettek a valódi életemmel kapcsolatban. Hirtelen jött minden. Nem voltak perceim, hogy megálljak, és gondolkozzak. 
Könnyeimmel küszködve, felfutottam a szobámba, ott hagyva Luke-ot és Mina-t. Az ajtót becsapva magam mögött, neki dőltem annak, és a padlóig csúsztam. 

Miért? Mibe csöppentem bele? Világ életemben utáltam a drámát...Főleg a saját életemben..kérlek ne most!

***

Hirtelen felindulásból, bőröndömért kaptam, és a szekrényből kiszedve ruháimat a műanyag ládába dobáltam azokat. Kopogást hallottam. Pár másodperc csend után Luke jött be rajta. 

-Mit csinálsz?-lépett mögém, és tette tenyerét vállaimra. Erőszakosan ellöktem magamtól és felé fordultam. 

-Tudod mit?! Elegem van abból, hogy állandóan csak tűrnöm, és tűrnöm kell! Vissza megyek Norvégiába!-keltem ki magamból. Soha nem éreztem még ilyet. Minden eddigi gyűlöletet, és haragot Hem-en vezettem le. 

-Avery! Kérlek maradj itt! Pakold ki a cuccaidat. Megbeszélünk mindent, és túllendülünk rajta. Ahogy eddig mindenen. Nincs értelme dühöngened...

Lassan zárta be a köztünk lévő métereket. Kezét arcomra tette, és felemelte fejemet, hogy a szemébe nézzek. Kék íriszeiben, mint mindig, most is elvesztem. Hogy lehet valaki ilyen...ilyen lenyűgöző? 

Mély levegőt véve karjaiba zuhantam, és hosszasan csak öleltem. 

-Ina, te merre alszol ma?-kérdeztem, miközben a nappaliban ülve, a napilapot olvasgattam. 

-Veszek ki egy szobát, vagy mit tudjam én...-vonogatta vállát. 

-Ha gondolod, alhatsz itt is-csatlakozott beszélgetésünkbe Lucas. 

-Azt megköszönném!-mosolygott.

***

Egész este csak forgolódtam. Halkan lelépkedve az emeletről, a hátsó udvarra mentem, majd a medence szélére ültem. 

-Csak nem ébren vagy?-szólalt meg mögöttem egy férfi hang. 

-Tudja, nem tudok aludni mostanában. Állandóan csak Cas, Mina, Luke és a szüleim járnak a fejemben. Nagy teher van a vállaimon amiktől igazán jó lenne megszabadulni most már. Csak, sajnos ez talán életem végéig elkísér. Félek...mi lesz a következő csapás?-fordultam Andy felé. 

-Nincs nap, mikor nem Liz-re gondolok. Nehéz, viszont úgy vagyok vele, a sors akarta így, én pedig elfogadom. Szinte érezni szoktam a feleségem jelenlétét. ezért sem olyan könnyű, de tudom, hogy jó helyen van. Hidd el nekem Avery, nem jó az, ha mindig csak ezeken rágódsz...Persze igen jó, de ne hagyd, hogy minden felemésszen. Keress valakit, akivel megbeszélheted. Vagy itt vagyok én, Lucas, Ben és Jack is...Használd ki az esélyt, lehet többet nem kapod meg ezeket!

-Talán igaza van...-keltem fel-Köszönöm-mosolyogtam. 

-Tudom, hogy milyen terhek ezek, örülök, hogy segíthettem Av!-ölelt magához. 

Bementem Hem apukájával az oldalamon. 

-Kérsz egy kakaót?-ment a konyhába. 

-Nem is tudom...-néztem bambán magam elé.

-Az nektek már gyerekes nem?-nevetett halkan. Megmosolyogtam kérdését. 

-Nem az-ültem le a márványpult mellett való székre. 

Andrew megcsinálta a tejszínhabos kakaót és letette elém. 

-Mi az ami bánt Luke-kal kapcsolatban Avery?-nézett komolyan a szemembe. 

-Mikor meglőtték...majdnem a karjaim közt halt meg. Teljes szívemből sajnálom...ennek nem így kellett volna történnie...És Castiel gúnyos kacaja, ahogy látta a szenvedésem...hogy majdnem elvesztettem egy barátomat...

-Avy, csak arra gondolj, hogy túlélte. Castiel viselkedése pedig...ő egyszerűen nem is érdemli meg, hogy most vagy máskor is beszélj róla..

-De uram, Cas olyan volt, mint a testvérem!-forró könnyek marták arcomat. 

-Apa mit csinálsz?!-bökött Andy kezére, ami enyémet szorongatta, az éppen megjelenő Luke. 

-Ez nem az aminek látszik!-töröltem le a könnyeket.

-Tényleg?! Akkor?!-Hem csuklómat erősen szorítva, felrángatott a szobájába. 

Megint éreztem, ahogy szemem vizesedni kezd, majd egyre homályosabban láttam. 

-Bántott?-vizslatott szemével Luke. 

-Az apád! Miért bántott volna? Semmi bajom sincs!-huppantam le ágyára. 

-Biztos? Elég fehér vagy. Hozzak vizet?-pillantott rám. 

-Igen, jól vagyok!-álltam fel, és sietősen mentem az ajtó felé.

-Maradj kérlek!-szólalt meg a Szőke hátam mögül.

Mintha csak egy varázs ütésre az van amit ő mond, megfordultam, és hozzá léptem.

  

***

Hiába ébredtem Hem karjai közt, az agyam egyre csak azt diktálta, hogy vissza kell utaznom Norvégiába, míg a szívem csak a 'Mardj!' szót verte. Szép lassan átmentem a szobámba, és a bőröndömbe újra bepakoltam. Fevettem egy fekete farmert, és a kedvenc Linkin Park-os pólóm. Hajamat kiengedve hagytam. Enyhe smink, fogmosás, és mehetek is. Taxit hívtam. Míg ki nem ért, hagytam egy búcsú levelet: 

Szia Pingvinem!

Megvan az okom hogy miért mentem el Hem! Hidd el mindenkinek jobb lesz így. Örökké szeretni foglak! 

Puszil: Avery❤ 

Pár könnycsepp kicsit eláztatta a papírt, így néhol elfolyt a tinta. 

Felvettem a bakancsom és a pulcsimat magamhoz vettem. Kiültem a ház előtti padra, és ott vártam a kocsimat. Hagytam egy-egy üzenetet a három idiótának, hogy ne keressenek a Hemmings családnál, mert leléptem. Luke-nak pedig ne szóljanak, amíg ő fel nem kel és észre nem veszi. 

Épp begurult a taxi, amikor az utolsó betűt pötyögtem Cal-nek. 

Luke szemszög:

Kómás reggel. Magam mellé pillantottam, remélve, hogy Avery ott alszik még. De nem. A szobájába rohantam. Megpillantottam egy papírt az ágyán. Könnycseppek áztatták. Még friss. Ezek szerint nem járhat olyan messze. Gyorsan felöltöztem, és kocsiba ülve a reptérre siettem. 

-Avery!-kiáltottam a nevét egyre hangosabban, és kétségbeesetten. Megnéztem a járatok indulását. Még van 7 percem Lee gépének felszállása előtt. Hol lehetsz te lány?! 

-Luke?-hallottam egy ismerősen csilingelő hangot a hátam mögül. Megfordultam tengelyem körül, és csak Avery-t öleltem, amilyen szorosan tudtam. 

-Azt hittem, hogy elvesztelek!-szólaltam meg. 

Avery szemszög:

Zokova borultunk egymás karjaiba. Elfelejtettem minden eddigi haragomat. Engedtem szívemnek,   és örültem, hogy vele lehetek. Órámra pillantva elszakadtam az édes ölelésből. 

-Nem lehet. Így is elég sok bajt okoztunk egymásnak. Tudom, hogy nehéz, de legalább most már megkönnyebbülhetünk. Hidd el nekem is fáj. Kérlek ne nehezítsd meg...-haraptam alsó ajkamba, és hátrálva felszálltam a gépre. Vissza tekintettem egyszer, de fájt. Szívszorító volt látni, ahogy Luke szeme könnybe lábad, majd gyorsan futnak le arcán. Hiányozni fogsz Hem!

Ez lett volna a legújabb rész, remélem tetszett! Ha szeretnétek folytatást, kérlek titeket írjatok kommenteket, vagy szavazzatok! Addig is, vigyázzatok magatokra! Csók❤