GYEREKEEEK!!!

Jézusom!! Most nézegettem a megtekintéseket (amúgy nem szoktam). Olaszországban, Romániában, Magyarországban, DE még az Egyesült Államokban is olvasták/olvassák a blogomat! Hihetetlenül boldog vagyok! Ez egy eszméletlen dolog!!! Köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!! ❤❤❤

10.

Hirtelen feleszméltem, és elváltam Luke ajkaitól. Nem lehet. 
Értetlenül néztünk egymásra. 
-Tudod Hem...-rágtam szám szélét-Gondolkoztam. Sajnos felmerült bennem a kérdés: Biztos, hogy jó ötlet volt ide jönnöm? Ti befogadtatok 3 hónapra feltétel nélkül, míg én majd nem a halálodat hoztam magammal. Annyira zavar ez az egész. 
-Avery, nem tehetsz arról, hogy ez az idegbeteg hason lőtt...Ha pedig elakarsz menni..nem engedem-aranyos mosoly jelent meg komoly arcán-Túlságosan hiányoznál, az pedig rosszabb lenne, mintha Castiel megölne. Minden nap hálát adok az Égnek, hogy vagy és megértesz. 
Éreztem a gyülekező könnyeket szememben. Szívemig hatolt minden szava Lukenak. 
-Nem szeretnélek elveszíteni. Viszont valahol még mindig szeretem Cassy-t, hiszen sok baromságból kihúzott már. Együtt nőttünk fel és..és...

Mivel nem tudtunk aludni, ezért lementünk a partra. Egy lenge, fekete ruhát vettem fel. 
Átkaroltuk egymást, és a vízben sétálgatva néztük a hold tükröződő fényét a hullámok habjain. Csendben voltunk. 
-Ami a csókot illeti...-szólaltam meg a hosszú percek után. 
-Hirtelen felindulás volt.
Luke hangja ridegnek és komolynak tűnt. Összetörtem. Megint csak egy játék voltam? Minden amit mondott jónak tűnő hazugság? Belül sírtam. 

***

Reggel futni mentem. Korán volt, még senki sem kelt fel. Kicsit kitsztult a fejem a friss levegőn. Míg gondolataim rendeződtek, érzéseim csak egyre csavarodottabbak voltak.
Most akkor fontos vagyok Lukenak, vagy nem? Mert nekem fontos Ő.

Luke szemszög:

Csengettek. Ki lehet az ilyen korán? Magamra rángattam egy farmert, majd ajtót nyitottam.
-Szia!-köszönt az előttem álló lány. Hosszú, barna haja lágyan omlott vállára. Nagy, szinte már fekete íriszei csak úgy ragyogtak. Akár csak Avery-é. Arcának vonásai is rá emlékeztettek-Luke Hemmings-t keresem.
-Én vagyok. Tudok valamiben segíteni esetleg?
-Mina vagyok. Avery Lee, állítólag itt van, nálad.
-Igen, fent alszik, ha minden igaz...-mutattam felfelé zavarodottan az ujjammal-Miért is keresed?-vontam fel szemöldököm.
-A féltestvére vagyok. Beszélni szeretnék vele, ha nem gond. 
-Gyere be-sóhajtottam-Mindjárt hívom.
A nappaliba kísérve Mina-t, felmentem Avery szobájához. Kopogtam, de választ nem kaptam. Benyitva, senkit nem találtam ott. Hirtelen felindulásból a szekrényeit néztem át. Nem lehet, hogy elment! 
Ajtó csapódást hallottam. 
-Megjöttem Luke!

Avery szemszög:


Cipőmet ledobva az előszobában, Hem keresésére indultam. 
-Avy!-rohant hozzám egy csaj, majd szorosan megölelt.
-Nem tudom ki vagy te, de szállj le rólam! Amit ilyen szorosan ölelgetni kéne az a szívem darabkái..-toltam el magamtól. Lucas robogott le a lépcsőn majd megállt. Kék íriszei sötétebbek lettek. Lesápadt, és meglepődött arcal nézett rám. Francba is mondtam ki azt az átkozott utolsó mondatomat! 
-Mina vagyok. A féltestvéred...
Falfehér lettem. Tessék?! Na neee! Egész életemben titkolták a szüleim ezt az egészet?! Segítség kérően néztem Luke-ra. Ő csak vállat vont. Ezt nem hiszem el. Mi jöhet még?

9. 2/2

Mocskos szavak. Megalázó mondatok. Kemény ütések. Fájdalomtól való kiáltások. Vércseppek. 
Miért kell ezt az ördögi játékot űzni?
-Hagyd békén Avery-t. Most és örökre!-köpködte a szavakat Castiel. 
-Ha azt akarod, hogy boldog legyen, nem lősz le, hanem eltakarodsz!-pimasz mosoly jelent meg Luke arcán. Hogy tudsz még így is 'boldog' lenni Hem? Cast felemelte a pisztolyt és felhúzva azt, Lucasra irányította. A lábaim a földbe gyökereztek. 
-Castiel, tedd le a fegyvert!-Hemmo elé álltam, és nyugodtságot erőltettem magamra-Ha lelövöd csak nekem, magadnak, de legfőképpen a Hemmings családnak ártasz! Gondolkozz! Az erőszak csak erőszakot szül. Nem szeretnék senkit sem látogatni, sem börtönben, sem kórházban.
Moon megragadta a csuklóm, és erős szorítással maga mögé rántott. Ujja a ravaszon pihent. Nem vette le a szemét 'áldozatáról'. Hirtelen nagy dörrenés. Hasba lőtte Luke-ot. Azt akit a legjobban szerettem. Könnyekben törtem ki, és a Szőke már földön fekvő testéhez futottam. 

Luke szemszög:

Éles fájdalom. Vér. Sok vér. Nem emlékszem másra, csak Castiel gúnyos mosolyára, Avery szomorú kiáltására, és könnyeire. 
Fehér szobában ébrettem fel. Szemem sarkából vörös fürtökre lettem figyelmes. 
-Avery-suttogtam magam elé. Nem bírtam normál hangon beszélni. Fájt mindenem. Zúgott a fülem a gépek egyenletes csipogása miatt. 
-Szia!-halottam édesen csilingelő hangját Vörösnek-Jól vagy?
-Minden oké, de mi történt?
-Castiel hason lőtt, épp szerencséd volt, majdnem meghaltál, de még időben hoztak be, és szedték ki a golyót. Cas pedig előzetesben van...Annyira féltem, hogy elveszítelek!-egy kósza könny folyt végig arcán. Mellkasomra fektette fejét és átkarolt (már amennyire tudott).
Csendes és meghitt pillanatunkat egy goromba nővér törte meg. 
-Kérem, hogy menjen, ki. A betegnek pihennie kellene. Azt sem értem miért ébresztette fel. Vagy ha magától ébredt fel, miért nem szólt nekem?!
Avery egy szomorú mosollyal az arcán kiment...

Avery szemszög:

Mikor kiléptem Luke termének ajtaján, elfogott az aggodalom és a félelem. Ash észre vette, hogy az összeomlás és a sírógörcs szélén állok, ezért közelebb lépve hozzám szorító, de gyengéd ölelésébe zárt. Mellkasára hajtva fejem, nagy könnyek buggyantak ki szememből. Csendesen sírtam. Szívem szerint amikor meglőtték Luke-ot az első dolgom az lett volna, hogy gólyót eresztek Castielbe. De akkor csak a bosszú, és a fájdalom vezérelt. 
-Ne sírj Av, gyorsan felépül, és akkor tovább hülyéskedhetünk. Vagy építhetjük az álmainkat. 

~Pár hét múlva~

-Most már minden rendben lesz. Vigyázok magamra, de legfőképpen Rád. Ahogy Calum-ék is!-fogta meg a kezem Luke. 
-Remélem is, nem szeretnék megint bárkivel ilyen helyzetbe kerülni..Viszont most mennem kell-álltam fel a kanapéról. 
Castielt elítélték. 2 évet kapott a börtönben. Most éppen hozzá tartok. Meglátogatom. 

***

-Figyelj...nem szeretnélek többet látni. Majdnem megölted Luke-ot, azt akit a világon a legjobban szeretek. Sok baromságot csináltál már életedben. Mindig csak tűrtem, és nem szóltam egy szót sem. Eddig volt meg az irántad érzett bizalmam. Szeretlek, de sajnos azt kell mondanom, hogy félek tőled, mert veszélyes vagy. Ki lesz a következő? Csak nem Emma, James, Adam, Calum, Mickey, Ash, apa vagy Louis? Esetleg Te? Mindenkit megölsz vagyis meg akarsz ölni akit szeretek? Nem tudom mit gondoljak...Nem szeretnék nélküled, de veled se lenni-a kis érzelmi gondjaim után már sírtam. Majd megkérve a rendőrt, hogy engedjen ki a kis szobából, távoztam. Lehet hogy örökre. Lehet hogy nem. Én sem tudtam eldönteni. 
Fájt minden szó és gondolat ami azokkal volt kapcsolatos akiket szeretek. Nem akarom ezt az egész dologot még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánni. 

***

Egész éjjel csak forgolódtam. Rémképek ezrei cikáztak a fejemben arról, hogy milyen is lehetne, ha egy még Luke-nál is fontosabb személyt vesztenék el. 
Valaki kopogott az ajtómon. 
-Gyere!-szólaltam meg egyhangúan. 
-Zavarok?-jött be a Szőke-Hallom nem nagyon tudsz aludni...
-Hát ja..-néztem magam elé bambán. 
-Tudok segíteni? Kérsz valamit?-jött közelebb, és leült az ágyamra. 
Nem szóltam semmit, csak hosszasan öleltem. 
-Most már jobb?-szólalt meg újra, mikor elengedtem. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy éreztem édes leheletét ajkaimon. Teljesen elvesztem kék íriszeiben, még úgy is, hogy a sötétben alig lehetett látni. 
-Jobb-suttogtam. 
Lassan közeledett Hem, majd ajkaink édes csókban forrtak össze. 

Huh, eljutottunk idáig is. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért kérlek szépen titeket, hogy hagyjatok kommentet! :) Már csak azért is, mert a ti véleményetek változtathat a történeten. Javaslatotok alapján tudom alakítani a dolgokat. Ha esetleg túl rövidnek gondoltok egy részt, akkor azt mondjátok és próbálok figyelni a tartalomra! A következőig pedig puszi! ❤ 

9. 1/2

Luke szemszög:

Reggel korán keltem. Felöltöztem, majd fogat mostam. Kaptam egy hívást Calum-tól, ők már készen vannak a srácokkal, és jó lenne ha indulnánk a kalandparkba. Avery még aludt. Kimerítette a tegnap este bizonyosan. Átmentem szobájába. Lassan közelítettem ágya felé. A takaró alól kilógó talpát kezdtem el csikizni, mindaddig míg fel nem ébredt. 
-Szép jó reggelt Vöröske!-ültem le ágyára.
-Neked is szépet Szőke!-támaszkodott alkarján-Mennyi az idő?
-Fél nyolc. Ash-ék hamarosan itt lesznek-pillantottam az órára. 
-Akkor öltözök-kelt ki ágyából-Itt szeretnél esetleg lenni, amíg embert varázsolok ebből-mutatott magára-, vagy pedig kimész, és csinálsz a haverodnak reggelit?-csalafinta mosoly jelent meg gyönyörű arcán.
-Hidd el maradnék..-hirtelen nagy lökést éreztem. 
-Javíthatatlan vagy..-forgatta szemeit Avery nevetve. 

Avery szemszög: 

Fura, de egyben aranyos is volt Luke közeledése. 
Ideiglenes szekrényem elé állva, kikerestem a fekete farmerom, és az egyik Rolling Stones-os ujjatlanomat. Hajamat egy copfba kötöttem, és a fehér conversemet kerestem elő. 
Lepattogva a lépcsőn, a konyhába mentem ahol már mindenki rám várt a reggelivel. 
-Köszi Hem!-ettem bele a rántottámba. Válaszként csak egy mosolyt kaptam. 

***

Egy nagy hálón lépkedtem, 10 méter magasban. Mikor lenéztem kicsit megingott a lábam, ezzel majdnem leestem. Apró sikoly hagyta el ajkaimat. 
-Minden rendben?-kiáltott rám Luke, aki már jócskán előttem volt Calum-mal egyenlően. 
-Most már igen-pihegtem. 


Nagyon jól éreztem magamat a srácokkal. Éppen a nappaliban lazultunk a tv előtt, mikor csengettek. 
-Nyitom!-kiabált Mikey az ajtó felé igyekezve-Avery látogatód jött!-szól pár másodperc múlva nekem. 
-Megyek-keltem fel. Kicsit ledöbbenve álltam meg, mikor megláttam az új személyt-Te meg mit keresel itt Castiel? Nem Norvégiában kéne lenned?-haragom ellenére jó volt újra látni. Érezni a tekintetét arcomon. Csodás illatát magamba szívni egy időre. Szorító ölelésében pihenni. Nem tudok mérges arcot vágni. Haragosan a képébe vágni, hogy tűnj el. Rá kellett jönnöm, hogy szeretem bármi is legyen. De csak mint egy barát, vagy mint a "pót bátyám".
-Örülök, hogy látlak!-szólaltam meg újra, mikor elléptünk egymástól az ölelés után. 
-Nem véletlen jöttem ide. Csak miattad utaztam annyit Avery-adott puszit arcomra. 
Ekkor megjelent az ajtóban Luke. 

Nos ez lett volna a 9. rész egyik "fele", remélem tetszett. Ha szeretnétek folytatást, akkor azt írjátok meg komiban! Addig is millió egy csók nektek! ❤

8.

-Luke, fiam!-jött ki a konyhából a szőke apukája. 

-Szia!-ölelték meg egymást-Ő itt Avery, a suli társam, és egyben a legmegértőbb ember a világon-mutatott be. Kicsit elpirultam.

-Andy vagyok. 

-Üdv!-fogtunk kezet. 

-Gyertek, itt van Ben és Jack is!-vezetett minket ki a hátsó udvarra. 

-Hali öcsi!-pacsiztak a tesók. 

-Szia, gondolom Te vagy az a gyönyörű lány (ami igaz is)-jegyezte meg Jack-, akiről olyan sokat mesélt Hemmo-ölelt meg. Láttam Luke-on, hogy fülig vörösödik. 

-Avery Lee-mutatkoztam be-És a gyönyörű az elég nagy túlzás..

...

-Hova valósi vagy?-kortyolt sörébe Ben. 

-Norvégia-mondtam. 

-Jó messze van...

-Igen, de egy végtelenül szép ország-motyogtam.

-Anya régen nagyon sok norvég kaját csinált-mosoly ült ki Lucas arcára, próbálta leplezni szomorúságát, de nem nagyon ment neki.

-Melyik volt a kedvenced?-kérdeztem. 

-Az almatorta..

-Csinálhatok nektek egyik nap..ha gondoljátok-ajánlottam fel. 

-Nekem tetszik, és mondd Avery, a szüleid?-könyökölt az asztalra Andy. 

-Hát...-sóhajtottam-Apa üzletember. Sokat utazik, ha otthon van esetleg, akkor is csak dolgozik, eszik vagy alszik. Van egy bátyán, Louis, ő már családapa. És van egy kutyám, Hope.

-Édesanyád?-kérdezte.

-Ő..elhagyott minket...még mikor 2 éves voltam. Nem tudok róla semmit..

-Sajnálom.

-Gyere Av, megmutatom a szobád!-állt fel Luke. 

-Megyek-kezét megfogva az emeletre mentünk. 

Egy nagyon szép, letisztult helység fogadott. Magas francia ágy, rajta barna, fehér párnák, nagytól a kicsiig. Az ágy felett, a fehér falra, négy, koptatott ablakkeret díszelgett. Nagy ablak, mellette pedig barna fehér komód, rajta kicsi apróságokkal. Hozzá illő szekrénnyel, és íróasztallal.

  

-Gyönyörű!-fordultam körbe. 

-Örülök, hogy tetszik-mosolygott. 

-Az a tied?-mentem a sarokban lévő gitárhoz.

-Nem, csak úgy spontán, díszből ott van. Még anya tette oda. Játszol?-vette fel, és nyújtotta át a hangszert. 

-Mégis mit?-mosolyogtam, és leültem az ágyra. 

-Mondjuk..a..várj..Adam Lambert Broken Open-je vagy esetleg a Broken English?

-Az első-vágtam rá. Elkezdtem a zenei alapot gitározni, és Luke-al a szöveget énekeltük. 

...

-Eszméletlen hangod van Szőke!-nevettem. 

-Neked is igazán gyönyörű hangod van Lee!-mosolygott-Rendezkedj be, aztán ha van kedved megmutatom a környéket-állt fel, és tette vissza a gitárt helyére. 

-Benne vagyok!

Elkezdtem ruháimat felakasztani a vállfákra, nadrágjaimat pedig betűrtem a polcokra. A szobához tartozó fürdőbe kitettem a fogkefémet, fésűimet, és sminkeket satöbbi. 

Lefürödtem, majd átöltöztem. Rövid farmernadrágomat vettem fel, egy fekete nirvana logo-s haspólóval, és a fekete conversemmel. Hajamat kiengedve hagytam, csak a napszemüvegemet tettem fejemre. Egy középhosszú láncon lógó kulcsot (nyaklánc) raktam nyakamba. Még apu adta oda, azt mondta, hogy anya azt szerette volna, ha ezt nekem adná. Egy jelentéktelen kulcs, felbecsülhetetlen érzelmi értékkel. 

-Kop-kop!-Luke jött be az ajtón.

-Szia Hem!-mosolyogtam. 

-Mehetünk?

-Igen,persze-mentem utána.

***

Megnéztük az operaházat, sétálgattunk egy kicsit, aztán a tengerpart felé mentünk.

-Olyan gyönyörű a naplemente!-törtem meg a csendet. A hullámok csobbanása megnyugtató érzés volt. 

Éreztem, hogy két erős kar megragadja a lábam, és a felsőtestem. 

-Hem, tegyél le kérlek!-nevettem. Luke teljes nyugodtan a vízbe sétált velem-Vigyél ki!

-Bocsi, már túl nehéz vagy!-tettetett nyafogással, egyszer csak elengedte testemet, én pedig a vízben landoltam. Mikor a felszínre kerültem, megfogtam Lucas karját, és lefele próbáltam húzni. Sikertelenül.

-Na jó fel adom-színleltem a duzzogást. 

Reggel korán felkeltem. Nem tudtam a többiek fenet vannak-e már, ezért telefonomat magamhoz véve felnéztem az instagrammomra. Hmm..nem sok változás. 

Felhívtam Emma-t. 

-Szia!-szólaltam bele a készülékbe.

-Hali csajszi!-kicsit fárad volt a hangja-Mizu?

-Hát..hol kezdjem?-cserfes mosolyra húztam számat. 

-Az elején ha lehet-felnevettem. 

-Apu üzleti emberkéi ott vannak nálunk, nem mehettem haza, így most, találd ki hol lehetek!

-Egy hotelben, itt California-ban?

-Nem, Hem-nél vagyok. 

-Tényleg?! Nem mondod?! Ez tök jó-öröm volt hallani, hogy ő is "támogatja" ezt a felajánlást.

-Olyan jószívű, és kedves. Ahogy az apukája és a testvérei is-áradoztam. Hirtelen nagy csörömpölésre figyeltem fel-Most mennem kell!-tettem le. 

Halkan kinyitottam az ajtót, és kilépkedtem a folyosóra. Vércseppek vettem észre. Nesztelenül, torkomban nagy gombóccal mentem le a nappaliba a vörös folyadék nyomokat követve. 

-K..Ki van ott?-kérdeztem kicsit félénken. 

-Avery, te már fent vagy?-a kanapén ülő Luke-ra emeltem tekintetem, aki a talpát vizslatta.

-Jesszusom! Majdnem a szívbajt, sőt a szívbajt hoztad rám..Mi történt?-ültem mellé.

-Összetörtem egy poharat, és sikerült megvágnom magam.

-Van valahol kötszer?-kérdeztem felállva.

-A konyhában, a hűtő feletti polc izén!-mutogatott. 

Mikor vissza értem kitisztítottam Hemmo sebét, azután pedig bekötöttem. 

-Hol tanultad ez?

-A bátyám, Louis, mutatta meg-mosolyogtam-Ha esetleg szükség lenne rá.

Telefonom csörgött. Castiel neve villogott rajta. Nem volt kedvem vele beszélgetni.

-Nem veszed fel?-bökött a még mindig rezgő iphonera Lucas.

-Szia!-kaptam kicsit idegesen utána.

-Végre hogy felvetted Av! Hol a pokolba vagy?!-szólalt meg a vonal másik végén Cassy. 

-Luke-nál vagyok, ha annyira érdekel...-sóhajtottam-Miért hívtál?

-Jól érzed magad vele?-kezdett magasodni hangja-Ha!?

-Igen-jelentettem ki határozottan-Adam-ék? 

-Haza mentek...Hogy hogy ott vagy annál a féregnél?

-Nem kell mindent tudnod..mellesleg, nem nagyon vagyok kíváncsi a hülyeségedre. 

-Nem tudnák végre megbeszélni ezt?

-Most biztos nem..

-Majd hívj ha úgy érzed..Szia!-tette le. 

Kezdtünk éhesek lenni. Andy dolgozott. Átjöttek a srácok (Cal, Mikey, Ash). Rendeltünk egy óriás pizzát. Bő háromnegyed óra múlva már a konyhapultnál csámcsogtuk a finom háromszögű szeleteket. 

-Jó lenne elmenni kalandparkba-szólalt meg Calum két harapás közt.

-Nekem bejön az ötlet!-csatlakozott Ash, és Luke is. 

-Nem, nem, nem! Biztos hogy nem! Én és a magasság két külön fogalom!-tiltakoztam kezeimet magam előtt tartva. 

-Jaj ne már! Olyan jó buli lesz! Kérlek Avery!-térdelt le elém Mikey.

-Állj már fel te hülye gyerek!-röhögtem-Na jó! Elmegyek!-szólaltam meg kis gondolkozás után.

-Tényleg?-csillant fel Clifford szeme.

-Nem.

-Milyen ünneprontó tudsz lenni..-sóhajtott fel. 

-De mi lesz ha meghalok?!-pánikoltam be.

-Ki vagy biztosítva...-forgatta a szemeit Ash, aztán felnevetett.

-Ez nem vicces Irwin!-néztem rá komolyan. 

Ez lett volna a 8. rész, remélem tetszett. Sietek a következővel. Viszont mivel lassan kezdődik a sulim, ahogy gondolom nektek is, úgy kellene valami rendszert kreálni. Mivel a mostani, vagy a következő évemben (tanulmánytól függ) gitározni fogok járni, mellette pedig a tanulást sem hanyagolhatom el, ezért nem tudom mennyi időm maradna írni...Ha esetleg van valami ötletetek,kérlek segítsetek! Imádlak titeket, millió egy csók nektek! Hamarosan tali! ❤

7.

Sziasztok srácok! Bocsi, hogy így eltűntem. Haverokkal voltam lent Balatonon, még amíg itt vagyok Magyarországon. :) De most már hoztam is a kövi részt, remélem tetszik majd. 

Hirtelen kellemesen erős szorításban éreztem magam. Egy kósza könnycsepp fojt végig arcomon.
-Jó, hogy így kijövünk egymással-mosolyodtam el.
-Avery, te vagy az első, akiben így megbíztam. Szeretném megköszönni, hogy...hogy vagy.
-Nekem pedig sosem volt olyan barátom, aki megért, legyen bármiről szó. Valahogy könnyebb nekünk, mert az életünk majdnem ugyanazon alapszik-mondtam Luke-nak.

Nagyon álmos voltam. Szemhéjaim egyre nehezebbek lettek, végül lecsukódtak. Mély álomba szenderültem. 

***

Nagyot ásítva keltem fel. Körbe néztem. Ez nem a saját szobám. Felkeltem, és a fürdő felé vettem az irányt. A hirtelen világosságtól, ideiglenesen 'megvakultam'. Nem néztem lábam elé, és valamiben vagy inkább valakiben feltaknyoltam. 
-Anyám!-dünnyögtem felállva. Luke édesen aludt tovább...a földön..hát oké. 
Belenézve a kicsi tükörbe, valami "gyönyörű" látvány fogadott. A sminkem elkenődve, a hajam egy nagy gubancban. Valami szokatlan volt. Végig néztem magamon. A fekete báli ruhám helyett Luke (?) green day-es pólóját találtam magamon. 
-Miért nem ébresztettél fel?-dőlt a szőke az ajtófélfának mosolyogva.
-Olyan édesen aludtál. Nem volt szívem felzargatni. Viszont elestem miattad azt nem érezted?-nevettem.
-Nem..
-Hem, köszi mindent. Király vagy-ütöttem vállába. 

Feltűnés nélkül kisurrantam a fiú szobájából (átöltöztem), magassarkúmat és ruhámat kezemben tartva. 
-Avery!-nevem hallatára megdermedtem. Lassan hátrafordulva Cast pillantottam meg. Mosolyogtam. Nem azért, mert hiányzik. Hanem mert jól éreztem magamat Luke-kal.
-Szia Castiel-fordultam felé.
-Boldog vagy-mosolygott ő is.
-Igen. Baj?
-Én is örülök, mert te is. Mellesleg...ez ki pólója?-döntötte oldalra fejét. 
-Luke-é-nem tetszését lelehetett olvasni arcáról-Figyel Moon, köztünk nincs semmi. Nem érzek irántatok semmit. Csak haverok. De tudod, nem értem hogy megint miért nekem kell magyarázkodnom. Belefáradtam. Mégis, miért nem mondod el, hogy minek smároltál le a parkban?!
-Mert nem lehet..az még jobban fájna..-figyelte cipőjét.
-"Utálom, ha valaki nem őszinte, nagyon zavar ha valaki hazudik nekem. A másik: utálom, ha valakivel beszélek, és az illető nem néz a szemembe. Fura, ilyenkor azt mondanám...
- '..nyugi, minden  rendben, nézz csak rám' "-fejezte be Cas az idézetet-Adam.
-Az. Most mennem kell-indultam el a szobám felé. 

-Jó reggelt csajszi, merre voltál?-ugrott nyakamba Emma. 
-Hem-nél voltam, aztán találkoztam Castiel-lel, nos 'nem mondhatom el, hogy miért csókoltalak meg.'-utánoztam hangját. 
-"Ha bárki nemet mond neked, válaszold, hogy 'bassza meg'."-röhögött. 
-Jó mára elég Adam Lambert idézeteiből-nevettem-És igen tényleg bassza meg. Kis suttyó-öltöttem egy széles mosolyt.

***

Éppen az étteremben ettem, mikor hangos beszédet hallottam hátam mögül. James és Castiel volt az. 
-Nem tudok már tovább hazudni Av-nek-tárta szét karját Jam.
-Ha elmondod neki az igazat, a saját kezemmel verlek halálra-fenyegetőzött Cas.
Féltem odamenni, de ezt kíváncsiságom felülmúlta. Megközelítettem a fiúkat.
-Miről nem szabadna tudnom?
-Én inkább megyek!-állt fel James.
-Avery!-vakarta meg tarkóját kínjában Cast.
-Szóval?-vontam fel szemöldököm. Kicsit habozott, majd mikor egy nagy sóhaj elhagyta száját belekezdett.
-Fogadásból csókoltalak meg...
-Tessék?!-döbbentem le-Moon, én mindenben benne voltam, de eddig bírtam el a hülyeségeid! -sétáltam el onnan idegesen, de leginkább megalázva. 

Erős mellkasnak ütköztem nagy sietségemben. 
-Mi a baj kislány?-államnál fogva Adam emelte fel fejem. 
-Csak..csak Castiel-szipogtam egy éppen legördülő könnycseppet törölgetve. 
-Mit csinált az a rohadék már megint?-húzta fel szemöldökét. 
-Elmondta az igazat...
-Gyere ide!-zárt karjaiba, és nyomott puszit fejemre.

Éreztetek már olyat, hogy egy számotokra fontos személy porig aláz, és még hazudik is nektek? Nos, én is most valami ilyenen mentem keresztül. Nem haragudhattam sem Adam-re sem pedig James-re. Lehet, hogy falaztak, de nem önszántukból, hanem, mert Castiel megfenyegette őket. 

Elkezdődött a nyár. Mindenki haza, vagy éppen gyakorlatra ment.
-Szia Louis!-köszöntem az éppen megcsörgetett bátyámnak-Vége a sulinak. Szóval, nem tudok? Értem, de akkor még is hova menjek?! Jó. Szia-bontottam a vonalat kicsit szomorúan.
-Mit mondott?-sétáltunk tovább Luke-kal.
-Apa cégének pár embere ott lesz nálunk. Ilyenkor pedig nem zavarhatunk....És egyenlőre még nem tudnak pénzt utalni, hogy haza menjek.
-Gyere hozzánk Ausztráliába-kiáltott fel egy kis gondolkodás után.
-Tessék?!-lepődtem meg.
-Gyere velem, fizetem az utadat.
-Nem, nem lehet. Az túl sok pénz! Majd valahogy megleszek itt.
-Nem hagyhatom, hogy koldulj az utcákon, és hamburgeren élj.
Felnevettünk.
-És a szüleid?
-Azok majd megértik-mosolygott.
-El sem tudom hinni, hogy vagy nekem!-ugrottam nyakába.

Új ötlet...

Hali mindenki! 
Tegnap jött az ötlet, hogy mi lenne ha az OOML vagy a SHWS blogomba havonta lennének olyan bejegyzések, ami nem a történettel, hanem mással kapcsolatos. 
Pl. augusztus kedvenc zenéi vagy augusztus kedvenc újdonságai/sorozatai/filmjei stb. 
Kérlej írjatok komiba visszajelzést, hogy ez milyen ötlet lenne, tetszene-e nektek. :) 
Addig is mindenkinek puszi. <3

All Time Low rajongók fel!

Hali skacok! Lehet, hogy az olyan nagy All Time Low fanok, mint én tudják már, hogy a banda jön ide Magyarországra koncertezni! 
A helyszín és idő: Zamárdi, aug. 20. (csüt.)  21:30 
További infókért látogassatok el strand feszt oldalára. Remélem tudtam egy kicsit "segíteni" azoknak, akik esetleg lemaradtak erről a hírről. :) (Ha tudok, én is ott leszek a koncerten)
U.I.: A blogba hamarosan jön egy új bejegyzés. :) <3

6.

-Catiel! Ez most mire volt jó?-löktem el magamtól a fiút. Látszott a 'most én nyertem' arckifejezése. Mintha nem is ő lenne. Ott hagyva mindenkit elindultam a koliba. 

Jó kis barát. Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek ezen. Olyan szánalmas. 

...

-Gyere Avery! Nézzünk Batmant-ült le az ágyamra Emma a laptopjával, és kereste a filmet-Úgyis mindig felvidulsz Joker hallatán-nevetett. Nem volt rossz kedvem. Nem bunkóztam a lányokkal, és küldtem el őket melegebb éghajlatra, mert kérdeztek. Jó volt elmondani nekik. 

-Tudod, én is azon a véleményen vagyok, hogy inkább tanulj meg ölni a mosolyoddal, így nem lesz véres a kezed..-szólalt meg egy kis csend után Regina. 

-Mármint, mutassam, hogy boldog vagyok nélkülük is, és felejtsem el a múltat?

-Valahogy úgy. Tudod, ha látják hogy túlléptél rajtuk, és egy olyan srácot keresel aki nem gyerekes, hanem...ami az ideálod.

-Lehet igazad van-mosolyodtam el. 

***

Éppen vacsorázni készültem Rosa-val, amikor kopogtak.

-Nyitom!-kiálltottam a pólómba gyorsan belebújva. Bárcsak ne nyitottam volna ki-Mit akarsz?-sóhajtottam-Megint lesmárolsz "jó haver" módjára? Közönség?

-Avery! Hallgass meg!

-Nem vagyok kíváncsi rád, a végén még elmegy az étvágyam-fordultam meg, és csaptam be a faajtót.

Bánom hogy idejöttem? Nem. Inkább az zavar, hogy vele jöttem...

Csak tologattam az ételt a tányéromon. Ezen az egészen kattogtam. Ha féltékeny lenne Cast akkor megpróbálna megszerezni magának. Mint ahogy azt szokás. Nem pedig közönség előtt megcsókolni csak azért, hogy mind ezt Luke orra alá dörgölhesse. 

-...És lila-fehérre gondoltam, de neked mi a véleményed? Av! Hahó itt vagy?!-lóbálta kezét szemem előtt Rosa. 

-M..mi?

-Szerinted lila-fehér vagy fekete-fehér legyen a báli ruhád színe?

-Fekete, piros. A gyűlölet és a vér...

-Megártott a sok Batman film-ingatta a fejét jobbra balra. 

...

*A bál napján* 

Délután fele Regina a végső simításokat végezte a díszleten. Éppen az utolsó próbán voltunk. Annyira izgatott vagyok. A keringőzés alatt a lányok fehér ruhában lesznek. Tudjátok az a tipikus. Az után átöltözünk a saját ruháinkba. 

A főpróba végeztével, mindenki elvonult készülődni. Vagyis csak a lányok. 

Letusoltam, és hajat mostam megint, mert nem akarok füst és pia szagú labanccal szórakozni. Sminkem megint csak egy egyszerű, tusvonal volt, amihez egy vörös rúzst tettem fel. Hosszú hajamat kicsit nagyobb hullámokba szárítottam be. Felváltva lökdöstük egymást a lányokkal, hiszen alig fértünk el egy kicsi tükörnél. 

-Valaki segítsen!-kiáltott Emma-Kösd meg a fűzőmet kérlek!-Rosa ment oda neki segíteni. 

***

A zene elindult mi pedig felvonulva a párunkkal, táncolni kezdtünk. 

-Eljött a pillanat!-suttogta Ash. Párunkat kiválasztottak, hogy emeljék a srácok a lányokat a magasba. Olyan szép volt. És fentről a kilátás 5/3,5. 

...

-Most pedig mindenki menjen! Egyen, igyon, táncoljon!-szólt a mikrofonba Regi-Ne felejtsetek az este alatt szavazni, a bál királyára és királynőjére!

Felfutottunk a szobánkba átöltözni. Nos, ha háromszor nem estem el és törtem ki majdnem a bokám, akkor egyszer sem. 

Megfogva a fekete cipőm, és ruhám a fürdőbe ballagva, megigazítottam a sminkem, és levettem a   kényelmetlen fehér vackot magamról. A végeredmény: 

Regina:

Emma:

Rosalia:

Elnevetgélve lépkedtünk a bálterem felé.
-Ó, itt van Josh! Ha nem bánjátok és most vele tartanék!-bökött Rosa az említett fiúra.
-Menj csak!-mosolyogtunk.
-Milyen szépek vagytok ma!-lépett mellénk Cal.
-Te is igazán...csinos vagy..-szólalt meg Emma.

-Avery!-érintette meg a vállam a szőke.
-Szia!-fordultam felé-Lányok kicsit később csatlakozom!
-Szeretnék bocsánatot kérni.
-Nem a te hibád volt, ezért semmit nem kell kérned. 
-Ettől függetlenül is hibásnak érzem magam, hiszen hagytam, hogy megalázzon...
-Castiel már csak ilyen. El kellene fogadnunk. Végtére, több mint 10 évet éltünk meg együtt. Nem tudok rá haragudni...Szerintem felejtsük el-nevettem.
-Jössz velem táncolni?
-Azért vagyok itt-kuncogtam, aztán a terem felé indultunk.

-Srácok, a szavazás utolsó 1 percébe érkeztünk. Aki még nem adta le a cetlit, legyen szíves bedobni a sarokban található dobozba!-utasított Regina. 
-Néha azt kívánom, hogy ez az egész soha ne érjen véget...-szólaltam meg.
-Mármint az éjszaka?-kérdezte a szőke.
-Igen, engem igazából ez annyira megnyugtat...vagy nem is tudom. Szeretem az estét. Bűvölete ejtő, és rejtelmes.
-Akár csak te!
-Mennyit ittál?-nevettem.
-Csak a valós igazat mondom...

A királyt és királynőt éjfélkor hirdetik ki. Mivel volt még egy órám, elmentem sétálni a városba. A csendes aulában magassarkúm nagy zajt csapott. 

Jól esett egy kicsit az éjszakai levegő. Tudtam gondolkozni. 
Castiel játékként tekint rám. Luke közeledni próbál.  Nem érzek semelyik iránt semmit. Cast olyan nekem, mintha a második bátyám lenne. Lucas...pedig csak egy haver. Semmi több.

A város fényei, kis színes pontokként világítottak. Egy-egy clubból kihallatszott a hangos zene.
Telefonom kijelzőjére pillantottam. 23:42. Úristen elkések a választásról! Cipőmet levéve futásnak eredtem.

-Az est királynője: Harley Mendler!-nyitotta ki a kis borítékot Regina, a színpadon állva.
-Elment!-kiáltották többen is.
-Ezen esetben, a választás, Avery Lee-re esett!-tapsolt. Még jó hogy visszaértem.
Reg felé sétálva mellé álltam. Az egyik (tanuló gondolom) átnyújtotta a koronát.
-A király pedig nem más, mint: Castiel Moon!
Itt lefagyott a mosoly az arcomról. Ahogy lezajlott az egész koronázás, lejöttem a színpadról és Luke-ot kerestem. Nem volt a teremben. Kimentem az udvarra, és az üvegházba mentem. Tudom, hogy néha ott szokott lenni.
-Hem, itt vagy?-nyitottam be. Hangokat hallottam. Egy cserép esett le-Ez nem vicces Lucas, fejezd be!-lépkedtem kicsit beljebb. Hátam mögött összetört valami. Oda fordultam, és karjaimat kicsit kitárva, hátráltam. Valaminek neki ütköztem.
-Az est királynője!-szólalt meg.
-Jesszusom Hemmings az Isten szerelmére, a frászt hozod rám néha!
-Nem táncoltál a hercegeddel?-kortyolt bele italába.
-Most teljesen hülyének nézel?-mutattam magamra tettetett sértődöttséggel-A hercegem úgy játszik a szavakkal, mint velem. Nem fogok még ránézni sem-nevettem-A herceg akivel táncolok majd Te leszel..
Pajkos mosoly ült ki arcára. Karjába csimpaszkodva 'sasszéztunk' vissza a többiekhez.
-Szabad egy körre?-hajolt meg előttem kezét felém tartva.

...

-És komolyan képesek voltatok este bemászni?-vihogtam az ágyon ülve.
-Igen, végül is jó szórakozás volt. Azt leszámítva, hogy kihívták a zsarukat ránk, azért mert este 'betörtem' a nénikémhez.
-Luke, talán te vagy az egyetlen az életemben, akinek ilyen sztorijai vannak-röhögtem. 
-Jó tudni.
-Mióta gitározol?-dőltem az ágytámlának. 
-Kicsi koromban kezdtem...aztán mikor 12 éves lettem..nem volt kedvem a zenéhez. Nagyon nehéz volt az az idő, de megismertem Ashton-ékat, és igazából, ők 'segítettek' ki ebből a helyzetből. 
-Tudod-sóhajtottam-Nekem sem volt valami könnyű életem. 2 évesen anyám elhagyott minket, apuval maradtam..meg a hülye bátyámmal-nevettem-Néha, ha olyan helyzetben voltam, hogy valami bántott, vagy problémáim voltak...nem volt senki sem a családomban akivel ezekről társaloghattam volna. Mindent a barátokkal beszéltem meg. Volt egy nagyon rossz korszakom. Jöttek a drogok, bulik és piálások. Hulla részegen mentem haza majdnem minden este..., aztán hallottam a sulibandáról. Ekkor voltam 16. Itt ismertem meg a srácokat, fel hagytam a múltammal, és a saját magam, a saját életem elfogadására törekedtem. Nekem is a zene ami segített. De neked akkor is nagyobb veszteséged volt...
Hirtelen kellemesen erős szorításban éreztem magam. Egy kósza könnycsepp futott végig arcomon.