13.

Felébredni az mellett akit szeretsz. Felemelő érzés. Luke szobatársai tegnap este elmentek valahová bulizni, és még nem jöttek haza, szóval nyugtunk volt. Addig amíg:
-Helló mindenki!-toppant be egy srác nagy mosollyal az arcán. Mind addig oké, csakhogy: 
Nem Hemmo társa és teljesen idegen...már akinek.
-Avery? Avery Lee?-kerekedett ki szeme, mikor rám nézett. A mögöttem fekvő Luke nagyokat pislogva támaszkodott alkarján. 
-Te ki a szar vagy?!-nézett rá a szőke ledöbbenten-Ismered?-intézte hozzám a kérdését. 
-Jay...M..Mit keresel itt?-ültem fel. 
Jay Thompson...Ő az exem. Nem kicsit volt kínos a pillanat, mikor meglátott Hemmings-szel. 

-Bocsi...Biztos rosszkor...jöttem...-hátrált. 

-Jay, most már maradj!-szóltam rá kezeimet hisztisen csapkodva. 

-Inkább elmegyek, megnézem az épületet...

Felálltam, és kihúztam az ajtón a fiút. Nem érdekelt hogy Luke óriási pólója lóg rajtam, és vagy a fél folyosó engem bámul.

-Mit keresel itt?!-néztem értetlenül Jay-re. 

-Van valamennyi zenei tudásom...Nos, szerettem volna egy normális életet. Ami az enyém, végre én irányíthatom a döntéseimet. 

Vissza gondoltam a Jay-jel eltöltött időkre. Könny szökött szemembe. Az ajtó nyílott, és Lucas alakját pillantottam meg. 

-Mi a baj?-lépett hozzám. Némán sírtam. 

-Semmi. Most megyek-ezzel elsiettem. Az édes cseppek csak sorjában buggyantak ki a szememből. 

Felrántva szobám ajtaját leborultam az ágyamra és sírtam. Nem tudom mi válthatta ki belőlem ezt, de jól esett. Jay-jel régebben úgy jöttünk össze, mintha az elkötelezésem napja lett volna. Felemelő érzés volt, hogy akkor engem választott. Minden percben boldog voltam. A többiek talán az udvaron lehettek. Bezártam az ajtót, és a pokrócomba vackoltam magam egy üveg nutellával és egy kanállal. Nagyon hiányzik Castiel is. Most rátett egy lapáttal Thompson is. Annyira jó lett volna egy kívül álló ölelése. Aki más szemszögből látja az egészet. Felhívtam a bátyám, Louis-t. 

-Szia-csengett hangja. 

-Van időd?-szipogtam. 

-Neked mindig. Mi a baj? Sírsz??-változott aggódóra hangulata.

-Azt hiszem igen...Nos, ma Luke-kal voltam reggel, és még ébredeztünk, amikor berontott Jay. Hiányzik Castiel is, ti is. Haza akarok menni!-törtek újra elő a könnyek. 

-Először is nyugodj meg. Az exed Jay-re gondolsz? 

-Igen. 

-Kínos. Feltört a múlt? Figyu, próbáld meg elterelni a figyelmedet róla. Castiel pedig...ő ne hiányozzon. Átvert, bántott. Nem érdemli meg még azt sem, hogy gondolj rá, nem hogy azt, hogy sóvárogj is utána. 

-Lehet igazad van. 

-Apa ott van a városban egy üzleti izé miatt. Hívd fel, bemegy hozzád. 

-Köszi bátyus!-vidultam egy kicsit fel. Apával elég szoros a kapcsolatom, mivel szinte anya nélkül nőttem fel. Neki mondtam el, hogy ki tetszik az osztályból, hogy milyen jó táskája van az xy-nak. Ő pedig mindig figyelmes volt velem. Végig követte a csajos dolgokat amikről csacsogtam, ő fonta be reggelente a hajam. 

***

Megbeszéltem egy találkozót apuval, mivel gondoltam, hogy ha már Luke itt van velem, eljöhetne és megismerhetné apát. Biztos jó cimborák lesznek. (...)

Délután 4 óra lehetett mikor vissza jöttünk Hem-mel a koleszba. Felmentem a szobámba, mikor elváltunk az aulában egymástól. Útközben összetalálkoztam Ash-sel és Cal-lel.

-Sziasztok!-mosolyogtam. 

-Helló Av! Hallottuk valami Jay bezavart-nevetett Irwin. 

- Vigyázz a szádra Ashton, holnap lehet beszélni sem tudsz! - emeltem fel mutató ujjam. 

- Megijedtem! - röhögött Calum. 

Sebtében elviharzottam onnan, és a szobámba igyekeztem. Rajzolgatni kezdtem zenét hallgatva. Pár óra múlva érdekes füst szagra lettem figyelmes. A hangos zenétől nem hallottam, hogy beindult a füstjelző. Kinyitottam az ajtót, amire éppen akkor terjedtek át a lángok, az ajtóm elé. Az épületben csak én maradtam. Dörömböltem a falakon. Semmi válasz. Titkon még reménykedtem abban, hogy valaki vagy valami a segítségemre jön. Az ablakhoz szaladtam, próbáltam kinyitni, de az beszorult. Az első tárgy ami a kezembe került egy fényképkeret volt-azzal akartam kitörni az üveget...fuck logic-Lukekal vigyorogtunk rajta. Hirtelen egy könnycsepp gördült le arcomon, és feladva azt, hogy innen élve kijutok a földre rogytam, és a képet szorítva magamhoz sírtam. 

Luke szemszöge 

- Nagyon gyorsan menjetek ki az épületből! Tűz van! - rontott be a szobánkba Cameron. 

Szedtem össze néhány fontos dolgot, majd mielőtt kiléptem volna a főbejáraton Averyhez indultam. Be volt zárva az ajtó, így ütöttem azt. Semmi válasz. Egy biztonsági megragadta a kezem, és elhúzott a szoba elől. Kivonszoltak a suliból. A tűzoltók már ott álltak, és kezdtek neki az oltásnak. 

Folytatjuk...

12.

Szeptember 9. (péntek)

Vissza emlékszem az utolsó csókunkra. Valódi volt. Érzem ajkaid mézédes ízét. Utána sóvárgok minden egyes percben. Vágyom utánad, de fáj, hogy ez nem lehet így. Hiányzol. 

Új nap, ezúttal már a koleszban. Vissza kell rázódnom a sulis napjaimba. Nem szabad másra gondolnom, csak a tanulásra, a jövőmre. 
-Szia Avery!-köszönt Ash, mikor leült mellém a tölgyfa alatti padra. 
-Hali Irwin! Hogy vagy?-kérdeztem. 
-Stresszesen.
-Miért, baj van?-kaptam felé a fejem. 
-Aggódom Luke miatt...
-Lassan felnőtt ember. Nem hinném hogy kellene. 
-Lehet, de ez más. Az életével játszik. Mióta elmentél ellenséges, és szinte nincs nap, amikor ne lenne tiszta. 
-Csak nem drogozik?-ragadott markába engem is az aggodalom. 
-És iszik is-tette hozzá Calum. 
-Te hogyan kerülsz ide?-szegezte tekintetét a fiúra Ashton. 
-Itt voltam a fa alatt, a házit másoltam Lucy-ről, amikor hallottam, hogy miről van szó. 
-Jesszusom! Mit tettem?!-túrtam hajamba, mikor igazán leesett, és éreztem ennek a szitunak a súlyát. 

Hem keresésére indultam. Mivel a suliban nem volt a legközelebbi kocsma vagy bár szerűségbe néztem be. Egy sarokban ülő szőke, magas, vékony, piros-fekete kockás ingben iszogató srácot szúrtam ki. Luke lesz az. Mellé lépve leültem vele szembe, majd reakcióját nem várva, mondandóm közepébe vágtam. 
-Miért teszed ezt velünk..., de leginkább magaddal?
-Mit?-emelte tekintetét rám.
-Ezt. Hogy drogozol és piálsz? Ne felejtsd el, nem DiCaprio vagy, de még nem is egy bróker. Ez pedig nem a Wall Street. Nem kell halomra tömnöd magadba a füvet. 
-Elmentél. Ott hagytál. Fájt. 
-Megvolt rá az okom. Beszélhetnénk?
-Persze.
-Nos, sok gondot okoztam. Először Cas, a sebed, apukád, Mina. Mindenki. Úgy gondoltam, ha nem leszek a közeledben, jobb lesz mindkettőnknek. Tévedtem. Borzasztóan hiányzol Hem.
-A seb helye megmarad. Viszont bármikor ránézek a kórházi pillanatok jutnak eszembe. Az, hogy te itt vagy nekem...mert nélküled nincs létezésem!-emelte fel fejem államnál fogva, hogy újra észvesztő íriszeibe nézzek. 
-Fáj a tudat. A tudat, ami mardos...az, hogy ártottam neked, és a családodnak. 
-Te? Soha. Elrepíted minden fájdalmamat. 

*-*-*-*


Megérintett amit Luke mondott. Miután megbeszéltük a történteket, elmentünk egy kicsit sétálni. Nem érdekelt, hogy kések óráról. Jó volt újra kezében pihentetni az enyémet. Érezni csábító illatát. Olyan sok lány van akit megkaphatna, ő mégis engem választott. 
-Avery. Nem folytathtnánk ott ahol elkezdtük?-válaszomat nem várva Hemmings közelebb hajolt, majd ajkait enyémimre forrasztotta. 

*-*-*-*

Szeptember 10. (szombat)

Reggel korán keltem, mert leszerettem volna menni reggelizni, és lesz egy órám is fél kilenckor. 
 Gyors felkaptam egy ujjatlan fekete pólót és farmert. Karkötőimet magamra tettem, majd bőrdzsekimet felkapva bakancsomba bújtam, és elindultam le Max-hez. 

-Szia Av! Mit hozhatok?-fordult felém Max

-Rántottát kérek szépen-mosolyogtam. 

-Mingyárt adom!-ezzel eltűnt. 

-Avery?-állt meg mellettem Adam és James. 

-Fiúk! Sziasztok!-fordultam a srácok felé.

-Mizu?-ült le Jam. 

-Az órám után Luke-kal van közös programom-mosolyogtam.

A zenetörténelem valami eszméletlen unalmas volt. Viszont mikor kiléptem a terem ajtaján, Hemmo mosolya fogadott. Nagy ölelés után elindultam letenni a cuccomat, azután pedig elmentünk moziba. 

-Újra pislákolnak a lámpák, szívem utcáin amerre csak mész. Újra érzem heves dobogását, mikor a közelemben vagy-néztem fel rá. 

-Miért?-kérdezte.

-Egyszerű. Mert megszédítesz. Az illatod, a tekinteted. A puszta jelenléted-hajoltam közelebb hozzá. 

-Az jó, mert Te is engem Avery!-tette kezét arcomra, majd bezárva azt a pár centit arcunk között, megcsókolt. 

Azt hiszem ez volt életem legromantikusabb napja...Este kivételesen Hemmings-szel aludtam. 

Helló! Bocsika, hogy nem hoztam részt már több hete, de egyszerűen nem volt ötletem. Remélem tetszett, ha igen hagyj kommentet!! A következőig is puszi!❤ 

Sziasztok!

Bocsánatot kérek mindenkitől, amiért nem hoztam még mindig új részt. Elkezdődött a suli, és nagyon kell hajtanom. Remélem megértitek. 
A 12. résszel kapcsolatban: Készül, de még mindig nem az igazi. 
Addig olvasgassátok ezt :) Imádlak titeket! Vigyázzatok magatokra, és tanuljatok sokat! Hamarosan jelentkezem!

Kedvenc sorozatok

Sziasztok! Mivel volt az 'új ötlet' című bejegyzésem..gondoltam tartom magam hozzá, és csinálok egy 'külön' részt. Remélem tetszeni fog! Kommentben ti is írjátok meg, hogy nektek melyikek a kedvenceitek. :) (A számozást NEM kedveltség szerint van! Egyformán szeretem az összes következőben felsorolt sorozatot!)  

1. The Walking Dead

Hú, hát, azt hiszem ez az első olyan sorozat, amelyen képes voltam először sírni. Sok megrendítő jelenet van/volt benne. Például Lory halála. Nagyon fordulatos. Vannak percek amikor a tv előtt ülök és ordítozok, hogy ezt most miért? Minek? Mivaaa'? 

A fő fő szereplő Rick Grimes. Végtére az ő életét követhetjük a sorozat folyamán. Sokan verődnek hozzá. Van aki túlél, és van aki sajnos meghal...
Rick egy seriff. Éppen helyszínen van, mikor meglövik kétszer is, ez úttal kórházban köt ki. Arra ébred, hogy kollegája virágot visz neki. Ezzel az utolsó emlékkel "alszik el". Mikor újra kinyitja szemét, magában motyog, folytatva az utolsó emlékét. Maga mellé tekintve észre veszi, hogy a virágok elhervadtak. Mintha az idő megállt volna. Kilépkedve a kórház folyosójára, az első két dolog ami eszébe jut: Mi történt? A családom jól van? 

Mindenképpen kezdjetek bele ebbe a sorozatba, mert nagyon jó! 

2. Once Upon A Time (Egyszer volt, hol nem volt) 

Nos ez a másik olyan sorozat, amit elkezdtem nézni, és wow! Alapjából egyszerűen utálom a fantasy filmeket/sorozatokat, de ez kifejezetten megfogott! Jól vannak beállítva hozzá a szereplők. 


Hófehérke és Szőke herceg esküvőjére megjelenik a Gonosz királynő, és megfenyegeti őket, és az Elvarázsolt erdő többi lakóit, hogy elvesz mindent tőlük amit ők szerettek. Később, mikor Hófehérke már várandós, még mindig a királynő szavain rágódik, így Szőke herceggel elmennek Rumpelstiltskin-hez (Zörgőfürge), aki megjósólja nekik, hogy a Gonosz királynő átka mindannyiukat elviszi egy olyan helyre ahol megállt az idő, és senkinek sincs "boldog befejezés" csak a királynőnek. Azt is elárulja, hogy Hófehérkének a még meg nem született lánya, Emma, vissza fog térni 28 éves korában, ezzel megindítva a végső harcot a királynővel. A Kék Tündér tanácsára Geppetto és Pinokió készít egy szekrényt, egy elvarázsolt fából, amely képes megvédeni egy embert az átoktól. Mikor Hófehérke világra hozza lányát, azon a napon a királynő és szörnyű átka lecsap. Szőke herceg beteszi a gyermeket a szekrénybe, miközben az ellenséggel küzdve súlyosan megsebesül. 
A Gonosz királynő diadalmaskodik Hófehérke és a herceg fölött, miközben az átok elviszi őket, egy "borzalmas helyre". 

3. Simpsons (Simpson család) 

Erről nem hinném, hogy olyan sokat kéne írnom, hiszen ország, világ ismeri a sárga kis 'emberkéket'. 

Homer, a családfő, maga a megtestesült lustaság. Míg felesége Marge fura, magas, kék hajkoronájával világrekordokat dönthetne. Maggie a legkisebbik leányzó, aki mindig cumizik. Másik lányuk Lisa, nagyon szorgalmas, jó tanuló, zenész. Ellentétben Bart-tal, aki apjához hasonló képpen, inkább enged a tv-nek és csínytevéseknek, mint a tanulásnak. De hát, ki nem?!

4. Vampire Diaries (Vámpírnaplók)

Az első két gondolatom az volt: WTF? Miért nem kezdetem el eddig ezt?! 

Stefan Salvatore (Paul Wesley) vámpír. Ezt azonban senki sem sejti a Mystic Falls Gimnáziumban, ahova váratlanul visszatér. Az iskolában beleszeret a gyönyörű Elenába (Nina Dobrev), aki szülei halála óta képtelen magára találni. Szerelmüket azonban sötét tikok árnyékolják be. Bár Stefan békés életet él, bátyja, Damon (Ian Somerhalder) halálos fenyegetést jelent a város lakóira nézve, köztük Elenára is. A vérszomjas Damont csak Stefan képes megállítani. Ahhoz azonban, hogy erejével és hatalmával felvehesse a versenyt, Stefannak is emberi vérre van szüksége.

5. Cake Boss (Tortakirály)

Juhú! Nagyon szeretem ezt a sorozatot! 

Buddy Valastro, olasz cukrász nem igazán átlagos minden napjait mutatja be ez a sorozat. Nem elég, hogy a őrült tortákat készít megrendelésre, néha egy két mókás pillanatait élvezhetjük. Szereti megviccelni vele dolgozó családtagjait vagy éppen kollégáit. Eszméletlen torták, garantált jókedv! 

Pár kép néhány munkájáról...

6. Fear The Walking Dead 

Nem olyan rég volt a világpremiere ennek az új sorozatnak ami lényegében, azt mutatja meg, hogy hogyan is kezdődött ez az egész apokalipszis. 

Egy teljesen átlagos családról van szó. 2 tini, elvált szülők. A nagyobbik testvér (nem tudom mi a neve :D), drogos, és egy nap arra kel fel a drogos-tanyán, hogy nem fekszik mellette társa, Gloria. Zajokat hall a régi templom legalsó szintjén, ezért elmegy megnézni mi lehet az. Vért és holtakat talál...Na meg ahogy a zombivá változott lány éppen egy emberből lakomázik. Megijed, és kirohan az épületből. Elüti egy autó, és kórházba kerül. Az orvosok csak bemondják neki, hogy az anyag hatása alatt volt. Míg nem...

7. Bones  (Dr. Csont)

Dr. Temperance Brennan alias, Dr. Bones brilliáns ugyan akkor magányos antropológus, akit megkörnyékez egy ambiziózus FBI-ügynök, Seeley Booth, hogy segítsen az iroda megoldhatatlan ügyeiben. Bones-nak az a dolga, hogy a rejtélyesebbnél rejtélyesebb bűnügyöknek az áldozatit beazonosítsa. Ez a dolog igazán bejön Booth-nak, és a két bájos főszereplő összekovácsolódik... 

8. Wayward Pines

Nos, ez az a sorozat amit a legjobban vártam ebben az évben. De sajnos "Limit Edition" szóval nem lesznek évedok. Csak 12 rész tudtommal.

11.

Luke szemszög:

Bárcsak melletted lehetnék. Ölelnélek, és sosem engednélek el. Olyan jó lenne, ha mindez csak egy rémálom lenne. Engedd, hogy én legyek az, aki szíved darabokra tört részeit összetartja...A plafont bámulom egyedül a sötétben. Emlékek ezrei cikáznak a fejemben. Veszekedések és önfeledt nevetések. 
Legszívesebben átmennék a szobádba, és melléd bújva gyönyörű arcodat fürkészném. Szorosan fonnám át karjaimat derekadon. Megvédenélek mindentől. De Te nem vagy itt. Miért mentél el Avery? 

Avery szemszög:

*Pár nappal azelőtt mielőtt elmentem*

Teljesen kibuktam. Luke hazudik. Castiel börtönben. A szüleim pedig végig megtévesztettek a valódi életemmel kapcsolatban. Hirtelen jött minden. Nem voltak perceim, hogy megálljak, és gondolkozzak. 
Könnyeimmel küszködve, felfutottam a szobámba, ott hagyva Luke-ot és Mina-t. Az ajtót becsapva magam mögött, neki dőltem annak, és a padlóig csúsztam. 

Miért? Mibe csöppentem bele? Világ életemben utáltam a drámát...Főleg a saját életemben..kérlek ne most!

***

Hirtelen felindulásból, bőröndömért kaptam, és a szekrényből kiszedve ruháimat a műanyag ládába dobáltam azokat. Kopogást hallottam. Pár másodperc csend után Luke jött be rajta. 

-Mit csinálsz?-lépett mögém, és tette tenyerét vállaimra. Erőszakosan ellöktem magamtól és felé fordultam. 

-Tudod mit?! Elegem van abból, hogy állandóan csak tűrnöm, és tűrnöm kell! Vissza megyek Norvégiába!-keltem ki magamból. Soha nem éreztem még ilyet. Minden eddigi gyűlöletet, és haragot Hem-en vezettem le. 

-Avery! Kérlek maradj itt! Pakold ki a cuccaidat. Megbeszélünk mindent, és túllendülünk rajta. Ahogy eddig mindenen. Nincs értelme dühöngened...

Lassan zárta be a köztünk lévő métereket. Kezét arcomra tette, és felemelte fejemet, hogy a szemébe nézzek. Kék íriszeiben, mint mindig, most is elvesztem. Hogy lehet valaki ilyen...ilyen lenyűgöző? 

Mély levegőt véve karjaiba zuhantam, és hosszasan csak öleltem. 

-Ina, te merre alszol ma?-kérdeztem, miközben a nappaliban ülve, a napilapot olvasgattam. 

-Veszek ki egy szobát, vagy mit tudjam én...-vonogatta vállát. 

-Ha gondolod, alhatsz itt is-csatlakozott beszélgetésünkbe Lucas. 

-Azt megköszönném!-mosolygott.

***

Egész este csak forgolódtam. Halkan lelépkedve az emeletről, a hátsó udvarra mentem, majd a medence szélére ültem. 

-Csak nem ébren vagy?-szólalt meg mögöttem egy férfi hang. 

-Tudja, nem tudok aludni mostanában. Állandóan csak Cas, Mina, Luke és a szüleim járnak a fejemben. Nagy teher van a vállaimon amiktől igazán jó lenne megszabadulni most már. Csak, sajnos ez talán életem végéig elkísér. Félek...mi lesz a következő csapás?-fordultam Andy felé. 

-Nincs nap, mikor nem Liz-re gondolok. Nehéz, viszont úgy vagyok vele, a sors akarta így, én pedig elfogadom. Szinte érezni szoktam a feleségem jelenlétét. ezért sem olyan könnyű, de tudom, hogy jó helyen van. Hidd el nekem Avery, nem jó az, ha mindig csak ezeken rágódsz...Persze igen jó, de ne hagyd, hogy minden felemésszen. Keress valakit, akivel megbeszélheted. Vagy itt vagyok én, Lucas, Ben és Jack is...Használd ki az esélyt, lehet többet nem kapod meg ezeket!

-Talán igaza van...-keltem fel-Köszönöm-mosolyogtam. 

-Tudom, hogy milyen terhek ezek, örülök, hogy segíthettem Av!-ölelt magához. 

Bementem Hem apukájával az oldalamon. 

-Kérsz egy kakaót?-ment a konyhába. 

-Nem is tudom...-néztem bambán magam elé.

-Az nektek már gyerekes nem?-nevetett halkan. Megmosolyogtam kérdését. 

-Nem az-ültem le a márványpult mellett való székre. 

Andrew megcsinálta a tejszínhabos kakaót és letette elém. 

-Mi az ami bánt Luke-kal kapcsolatban Avery?-nézett komolyan a szemembe. 

-Mikor meglőtték...majdnem a karjaim közt halt meg. Teljes szívemből sajnálom...ennek nem így kellett volna történnie...És Castiel gúnyos kacaja, ahogy látta a szenvedésem...hogy majdnem elvesztettem egy barátomat...

-Avy, csak arra gondolj, hogy túlélte. Castiel viselkedése pedig...ő egyszerűen nem is érdemli meg, hogy most vagy máskor is beszélj róla..

-De uram, Cas olyan volt, mint a testvérem!-forró könnyek marták arcomat. 

-Apa mit csinálsz?!-bökött Andy kezére, ami enyémet szorongatta, az éppen megjelenő Luke. 

-Ez nem az aminek látszik!-töröltem le a könnyeket.

-Tényleg?! Akkor?!-Hem csuklómat erősen szorítva, felrángatott a szobájába. 

Megint éreztem, ahogy szemem vizesedni kezd, majd egyre homályosabban láttam. 

-Bántott?-vizslatott szemével Luke. 

-Az apád! Miért bántott volna? Semmi bajom sincs!-huppantam le ágyára. 

-Biztos? Elég fehér vagy. Hozzak vizet?-pillantott rám. 

-Igen, jól vagyok!-álltam fel, és sietősen mentem az ajtó felé.

-Maradj kérlek!-szólalt meg a Szőke hátam mögül.

Mintha csak egy varázs ütésre az van amit ő mond, megfordultam, és hozzá léptem.

  

***

Hiába ébredtem Hem karjai közt, az agyam egyre csak azt diktálta, hogy vissza kell utaznom Norvégiába, míg a szívem csak a 'Mardj!' szót verte. Szép lassan átmentem a szobámba, és a bőröndömbe újra bepakoltam. Fevettem egy fekete farmert, és a kedvenc Linkin Park-os pólóm. Hajamat kiengedve hagytam. Enyhe smink, fogmosás, és mehetek is. Taxit hívtam. Míg ki nem ért, hagytam egy búcsú levelet: 

Szia Pingvinem!

Megvan az okom hogy miért mentem el Hem! Hidd el mindenkinek jobb lesz így. Örökké szeretni foglak! 

Puszil: Avery❤ 

Pár könnycsepp kicsit eláztatta a papírt, így néhol elfolyt a tinta. 

Felvettem a bakancsom és a pulcsimat magamhoz vettem. Kiültem a ház előtti padra, és ott vártam a kocsimat. Hagytam egy-egy üzenetet a három idiótának, hogy ne keressenek a Hemmings családnál, mert leléptem. Luke-nak pedig ne szóljanak, amíg ő fel nem kel és észre nem veszi. 

Épp begurult a taxi, amikor az utolsó betűt pötyögtem Cal-nek. 

Luke szemszög:

Kómás reggel. Magam mellé pillantottam, remélve, hogy Avery ott alszik még. De nem. A szobájába rohantam. Megpillantottam egy papírt az ágyán. Könnycseppek áztatták. Még friss. Ezek szerint nem járhat olyan messze. Gyorsan felöltöztem, és kocsiba ülve a reptérre siettem. 

-Avery!-kiáltottam a nevét egyre hangosabban, és kétségbeesetten. Megnéztem a járatok indulását. Még van 7 percem Lee gépének felszállása előtt. Hol lehetsz te lány?! 

-Luke?-hallottam egy ismerősen csilingelő hangot a hátam mögül. Megfordultam tengelyem körül, és csak Avery-t öleltem, amilyen szorosan tudtam. 

-Azt hittem, hogy elvesztelek!-szólaltam meg. 

Avery szemszög:

Zokova borultunk egymás karjaiba. Elfelejtettem minden eddigi haragomat. Engedtem szívemnek,   és örültem, hogy vele lehetek. Órámra pillantva elszakadtam az édes ölelésből. 

-Nem lehet. Így is elég sok bajt okoztunk egymásnak. Tudom, hogy nehéz, de legalább most már megkönnyebbülhetünk. Hidd el nekem is fáj. Kérlek ne nehezítsd meg...-haraptam alsó ajkamba, és hátrálva felszálltam a gépre. Vissza tekintettem egyszer, de fájt. Szívszorító volt látni, ahogy Luke szeme könnybe lábad, majd gyorsan futnak le arcán. Hiányozni fogsz Hem!

Ez lett volna a legújabb rész, remélem tetszett! Ha szeretnétek folytatást, kérlek titeket írjatok kommenteket, vagy szavazzatok! Addig is, vigyázzatok magatokra! Csók❤

GYEREKEEEK!!!

Jézusom!! Most nézegettem a megtekintéseket (amúgy nem szoktam). Olaszországban, Romániában, Magyarországban, DE még az Egyesült Államokban is olvasták/olvassák a blogomat! Hihetetlenül boldog vagyok! Ez egy eszméletlen dolog!!! Köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!! ❤❤❤

10.

Hirtelen feleszméltem, és elváltam Luke ajkaitól. Nem lehet. 
Értetlenül néztünk egymásra. 
-Tudod Hem...-rágtam szám szélét-Gondolkoztam. Sajnos felmerült bennem a kérdés: Biztos, hogy jó ötlet volt ide jönnöm? Ti befogadtatok 3 hónapra feltétel nélkül, míg én majd nem a halálodat hoztam magammal. Annyira zavar ez az egész. 
-Avery, nem tehetsz arról, hogy ez az idegbeteg hason lőtt...Ha pedig elakarsz menni..nem engedem-aranyos mosoly jelent meg komoly arcán-Túlságosan hiányoznál, az pedig rosszabb lenne, mintha Castiel megölne. Minden nap hálát adok az Égnek, hogy vagy és megértesz. 
Éreztem a gyülekező könnyeket szememben. Szívemig hatolt minden szava Lukenak. 
-Nem szeretnélek elveszíteni. Viszont valahol még mindig szeretem Cassy-t, hiszen sok baromságból kihúzott már. Együtt nőttünk fel és..és...

Mivel nem tudtunk aludni, ezért lementünk a partra. Egy lenge, fekete ruhát vettem fel. 
Átkaroltuk egymást, és a vízben sétálgatva néztük a hold tükröződő fényét a hullámok habjain. Csendben voltunk. 
-Ami a csókot illeti...-szólaltam meg a hosszú percek után. 
-Hirtelen felindulás volt.
Luke hangja ridegnek és komolynak tűnt. Összetörtem. Megint csak egy játék voltam? Minden amit mondott jónak tűnő hazugság? Belül sírtam. 

***

Reggel futni mentem. Korán volt, még senki sem kelt fel. Kicsit kitsztult a fejem a friss levegőn. Míg gondolataim rendeződtek, érzéseim csak egyre csavarodottabbak voltak.
Most akkor fontos vagyok Lukenak, vagy nem? Mert nekem fontos Ő.

Luke szemszög:

Csengettek. Ki lehet az ilyen korán? Magamra rángattam egy farmert, majd ajtót nyitottam.
-Szia!-köszönt az előttem álló lány. Hosszú, barna haja lágyan omlott vállára. Nagy, szinte már fekete íriszei csak úgy ragyogtak. Akár csak Avery-é. Arcának vonásai is rá emlékeztettek-Luke Hemmings-t keresem.
-Én vagyok. Tudok valamiben segíteni esetleg?
-Mina vagyok. Avery Lee, állítólag itt van, nálad.
-Igen, fent alszik, ha minden igaz...-mutattam felfelé zavarodottan az ujjammal-Miért is keresed?-vontam fel szemöldököm.
-A féltestvére vagyok. Beszélni szeretnék vele, ha nem gond. 
-Gyere be-sóhajtottam-Mindjárt hívom.
A nappaliba kísérve Mina-t, felmentem Avery szobájához. Kopogtam, de választ nem kaptam. Benyitva, senkit nem találtam ott. Hirtelen felindulásból a szekrényeit néztem át. Nem lehet, hogy elment! 
Ajtó csapódást hallottam. 
-Megjöttem Luke!

Avery szemszög:


Cipőmet ledobva az előszobában, Hem keresésére indultam. 
-Avy!-rohant hozzám egy csaj, majd szorosan megölelt.
-Nem tudom ki vagy te, de szállj le rólam! Amit ilyen szorosan ölelgetni kéne az a szívem darabkái..-toltam el magamtól. Lucas robogott le a lépcsőn majd megállt. Kék íriszei sötétebbek lettek. Lesápadt, és meglepődött arcal nézett rám. Francba is mondtam ki azt az átkozott utolsó mondatomat! 
-Mina vagyok. A féltestvéred...
Falfehér lettem. Tessék?! Na neee! Egész életemben titkolták a szüleim ezt az egészet?! Segítség kérően néztem Luke-ra. Ő csak vállat vont. Ezt nem hiszem el. Mi jöhet még?

9. 2/2

Mocskos szavak. Megalázó mondatok. Kemény ütések. Fájdalomtól való kiáltások. Vércseppek. 
Miért kell ezt az ördögi játékot űzni?
-Hagyd békén Avery-t. Most és örökre!-köpködte a szavakat Castiel. 
-Ha azt akarod, hogy boldog legyen, nem lősz le, hanem eltakarodsz!-pimasz mosoly jelent meg Luke arcán. Hogy tudsz még így is 'boldog' lenni Hem? Cast felemelte a pisztolyt és felhúzva azt, Lucasra irányította. A lábaim a földbe gyökereztek. 
-Castiel, tedd le a fegyvert!-Hemmo elé álltam, és nyugodtságot erőltettem magamra-Ha lelövöd csak nekem, magadnak, de legfőképpen a Hemmings családnak ártasz! Gondolkozz! Az erőszak csak erőszakot szül. Nem szeretnék senkit sem látogatni, sem börtönben, sem kórházban.
Moon megragadta a csuklóm, és erős szorítással maga mögé rántott. Ujja a ravaszon pihent. Nem vette le a szemét 'áldozatáról'. Hirtelen nagy dörrenés. Hasba lőtte Luke-ot. Azt akit a legjobban szerettem. Könnyekben törtem ki, és a Szőke már földön fekvő testéhez futottam. 

Luke szemszög:

Éles fájdalom. Vér. Sok vér. Nem emlékszem másra, csak Castiel gúnyos mosolyára, Avery szomorú kiáltására, és könnyeire. 
Fehér szobában ébrettem fel. Szemem sarkából vörös fürtökre lettem figyelmes. 
-Avery-suttogtam magam elé. Nem bírtam normál hangon beszélni. Fájt mindenem. Zúgott a fülem a gépek egyenletes csipogása miatt. 
-Szia!-halottam édesen csilingelő hangját Vörösnek-Jól vagy?
-Minden oké, de mi történt?
-Castiel hason lőtt, épp szerencséd volt, majdnem meghaltál, de még időben hoztak be, és szedték ki a golyót. Cas pedig előzetesben van...Annyira féltem, hogy elveszítelek!-egy kósza könny folyt végig arcán. Mellkasomra fektette fejét és átkarolt (már amennyire tudott).
Csendes és meghitt pillanatunkat egy goromba nővér törte meg. 
-Kérem, hogy menjen, ki. A betegnek pihennie kellene. Azt sem értem miért ébresztette fel. Vagy ha magától ébredt fel, miért nem szólt nekem?!
Avery egy szomorú mosollyal az arcán kiment...

Avery szemszög:

Mikor kiléptem Luke termének ajtaján, elfogott az aggodalom és a félelem. Ash észre vette, hogy az összeomlás és a sírógörcs szélén állok, ezért közelebb lépve hozzám szorító, de gyengéd ölelésébe zárt. Mellkasára hajtva fejem, nagy könnyek buggyantak ki szememből. Csendesen sírtam. Szívem szerint amikor meglőtték Luke-ot az első dolgom az lett volna, hogy gólyót eresztek Castielbe. De akkor csak a bosszú, és a fájdalom vezérelt. 
-Ne sírj Av, gyorsan felépül, és akkor tovább hülyéskedhetünk. Vagy építhetjük az álmainkat. 

~Pár hét múlva~

-Most már minden rendben lesz. Vigyázok magamra, de legfőképpen Rád. Ahogy Calum-ék is!-fogta meg a kezem Luke. 
-Remélem is, nem szeretnék megint bárkivel ilyen helyzetbe kerülni..Viszont most mennem kell-álltam fel a kanapéról. 
Castielt elítélték. 2 évet kapott a börtönben. Most éppen hozzá tartok. Meglátogatom. 

***

-Figyelj...nem szeretnélek többet látni. Majdnem megölted Luke-ot, azt akit a világon a legjobban szeretek. Sok baromságot csináltál már életedben. Mindig csak tűrtem, és nem szóltam egy szót sem. Eddig volt meg az irántad érzett bizalmam. Szeretlek, de sajnos azt kell mondanom, hogy félek tőled, mert veszélyes vagy. Ki lesz a következő? Csak nem Emma, James, Adam, Calum, Mickey, Ash, apa vagy Louis? Esetleg Te? Mindenkit megölsz vagyis meg akarsz ölni akit szeretek? Nem tudom mit gondoljak...Nem szeretnék nélküled, de veled se lenni-a kis érzelmi gondjaim után már sírtam. Majd megkérve a rendőrt, hogy engedjen ki a kis szobából, távoztam. Lehet hogy örökre. Lehet hogy nem. Én sem tudtam eldönteni. 
Fájt minden szó és gondolat ami azokkal volt kapcsolatos akiket szeretek. Nem akarom ezt az egész dologot még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánni. 

***

Egész éjjel csak forgolódtam. Rémképek ezrei cikáztak a fejemben arról, hogy milyen is lehetne, ha egy még Luke-nál is fontosabb személyt vesztenék el. 
Valaki kopogott az ajtómon. 
-Gyere!-szólaltam meg egyhangúan. 
-Zavarok?-jött be a Szőke-Hallom nem nagyon tudsz aludni...
-Hát ja..-néztem magam elé bambán. 
-Tudok segíteni? Kérsz valamit?-jött közelebb, és leült az ágyamra. 
Nem szóltam semmit, csak hosszasan öleltem. 
-Most már jobb?-szólalt meg újra, mikor elengedtem. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy éreztem édes leheletét ajkaimon. Teljesen elvesztem kék íriszeiben, még úgy is, hogy a sötétben alig lehetett látni. 
-Jobb-suttogtam. 
Lassan közeledett Hem, majd ajkaink édes csókban forrtak össze. 

Huh, eljutottunk idáig is. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért kérlek szépen titeket, hogy hagyjatok kommentet! :) Már csak azért is, mert a ti véleményetek változtathat a történeten. Javaslatotok alapján tudom alakítani a dolgokat. Ha esetleg túl rövidnek gondoltok egy részt, akkor azt mondjátok és próbálok figyelni a tartalomra! A következőig pedig puszi! ❤