2.

-Szerintetek? Elfogadjuk az ajánlatot?-dőlt hátra a kanapén Adam.
-Nem is tudom. Egy másik város...méghozzá másik országban-vélekedtem. 
De, hogy mi is történt? Kezdjük az elején.

A főtér közepén álló szobornál pillantottam meg éppen gitár hangoló barátaim. 
-Sziasztok!-intettem nekik. 
-Hali Avery! Hogy indult a napod?-adott egy forró kávét Emma. 
-Fáradtan. Az izgalomtól nem nagyon aludtam. Hajnali ötkor fent voltam a semmiért...de még vissza sem tudtam aludni-ültem le a szobor előtti padra. 

A banda inkább a rock/metalban van otthon, de mivel lassacskán itt van karácsony, és már kezdődnek a vásárok, a népnek dallamosabb vagy éppen nyugodtabb zene kell. Maradhattunk az All I Want For Xmas Is You és az ilyesmi típusú számokban. Majd otthon kitomboljuk magunkat. 
Viszonylag lett egy kisebb, de jelentős összegű bevételünk. Talán a 2. számot énekelhettük Adam-mel, mikor egy öltönyös férfi ballagott oda a minket hallgató csoporthoz. A szám végeztével, az arcunkba nyomott egy művészeti iskola elérhetőségét, és címet. Annyit fűzött a dologhoz, hogy az ilyen 'zenész palántáknak egy jó gondozó kell'. 
És most itt tartunk. Mióta haza jöttünk csak ezen rágódunk. 
-Figyelj Avery, szinte a kutyáddal laksz itthon. Apád dolgozik 0-24-ben, Louis pedig felnőtt ember, és csak pár órára ha hazajön a családjától-győzködött James is. Anya? Ő nincs. Legalább is számomra. Elhagyott minket mikor én olyan 2-3 éves lehettem...
-Na jó, de azért apát megkérdezem-mosolyogtam. Nagy éljenzés töltötte be a házat. 

Π

Ki írattam magamat a gimiből. Most éppen a ruháimat pakolom be, most már a 3. bőröndbe. Néhány képet, kicsi szobrot raktam egy dobozba, a rajz mappámmal együtt. Sohasem gondoltam volna, hogy Amerikában tanulhatok. 

Megbeszéltük a haverokkal, hogy mivel 14:28-kor indul a gép, kettőre legyen mindenki a reptéren. 

A felhők káprázatosak felülről. Még sohasem volt ilyen élményben részem. Mellettem Castiel hallgatott skrillexet. Emma James-szel hülyült. Én pedig Adam-mel beszélgettem.
-Állítólag a lányok és fiúk külön szinteken lesznek. És nem is lehet hétköznaponként felmenni egymáshoz. Mármint, nem találkozhatunk..érted.
-Jaja, vágom...

...
  A suli főbejárata előtt álltunk. 
-Meghökkentő érzés!-nézett fel a díszített épület legtetejére Emma.
-Az-értettünk egyet mi is. 
Belépve, az ajtón, egyenesen az igazgatóság felé vettük az irányt. Illetve, akartuk, csak a bökkenő az volt, hogy nem tudtuk merre van. 
Az aulában sok diák ücsörgött. Volt aki hangszeren játszott, mellette valaki énekelt. Volt olyan aki táncolt. És aki nagyban koncentrálva rajzolt. Egy kisebb csoporthoz léptem.
-Em..sziasztok!-intettem kissé bátortalanul.
-Helló!-mosolygott fel rám az előbb éneklő, szőke fiú. A délutáni napfény megvilágította az arcát. Tengerkék szemei villogtak. 
-Új vagyok itt, és..bejelentkezni jöttem a barátaimmal..megmondanád esetleg, hogy merre van az igazgatóság?
-Azon a folyosón-mutatott a bejárattól jobbra eső 'alagútra'-végig mentek, és balra, majd a második ajtó jobbról.
-Köszönöm!-viszonoztam mosolyát. 
-Amúgy, Luke vagyok!
-Avery.

-Adam. Adam Bruke. Sajnos, nem lett jó a felvételije-közölte a kis csicsás titkárnő.
-Az nem lehet! Mikor megcsináltam a...a..felvételit minden jól ment!-látszott rajta a csalódás.
-Kérem, hogy hagyja el az intézményt! A többiek fel vannak véve! Emma és Avery ti egy szobában lesztek két másik nagyon aranyos lánnyal. 213-as szoba-adta át a kulcsokat-3.  emelet. 
James és Castiel, ti a 114-es szobát kapjátok! 2. emelet-mosolygott-Mehettek! 
Adam-en látszott, hogy szomorú. 
-Várjatok!-lépett ki a szobából az igazgató-Mr. Bruke! Összekevertük a lapját. Fel van véve!-rázott kezet énekesünkkel.