Elrendezkedtünk Emma-val. A szobatársaink nagyon cukik. Rosalia, és Regina kinézete teljesen átlagosak, ám igazán nagy képességel rendelkeznek.
Rosa fekete haja egyszerűen kifogástalan. Nagyon ért a divathoz. Regi pedig egy művész lélek.
A lányok társaságában elindultunk kicsit körül nézni. Nehéz szavakat találni, milyen maga a beltér, milyen rendezett és letisztult minden helység. A padló makulátlan, az ablakok hatalmasak, a barna különböző árnyalatai keverednek. Az aulában 3-3 szintén barna márvány oszlop nyúl fel a plafonig. Csodás.
-Ez az étterem, vagyis nekünk csak büfé-lépkedett az említett hely ajtaja felé Rosa-Sokan szoktak ide lejönni beszélgetni. Főleg a párocskák, akik nem mehetnek hétköznap egymás szobájába. Erről biztos hallottatok már.
-Igen-válaszolt Emma.
-Iszunk valamit?-kérdezte Regina.
-Ha Avery-ék is benne vannak, akkor ihatunk-mosolygott ránk Rosie, és belépet a nagy ajtón.
...
-Szia Max!-könyökölt a kiszolgáló pultra a divattervezőnk.
-Ó, Watson!-tette le az előbb törölgetett poharat-Mit kértek?
-Lányok? Először ti!
-Oké, akkor én asszem maradok az almalénél..-feleltem.
-Én is..-állt mellém Emma.
-Mi Regi-vel a szokásosat-kacsintott Rosalia, és a megszokott sarokban elhelyezett asztalhoz sietett velünk.
-Avery!-kiáltott valaki a hátam mögül. 360 fokos szögben megfordulva a hang irányába néztem.
-Luke? Szia!-lépkedtem felé a lányokat ott hagyva.
-Nincs kedved velünk tartani?-nézett a körülötte ülő emberekre.
-Tudod..én most a barátnőimmel jöttem..és, ha nem bánod inkább velük innám meg az üdítőmet-böktem Emma-ékra.
-Értem.
-De esetleg később találkozhatunk..vagy majd holnap-mosolyogtam.
-Kilenckor a recepción. Mutatok valamit.
-Ö...oké..akkor este! Szia!-ezzel vissza fordultam a célpontom felé.
Miután megittuk a rendeléseket, fizettem és visszamentünk a szobánkba. Ruhákat kezdtem el válogatni. Itt a tavasz. Nem kellenek rétegek. Maradtam a fekete farmeremben és hozzá egy batman logo-s rövid ujjút húztam. Fekete tornacsukámat magamra rancigáltam, és a recepcióhoz mentem. Ekkor volt 20:50. Luke hamarosan itt lesz. Minden olyan csendes volt. Lépteket hallottam. A hangok irányába fordulva megpillantottam a szőkét.
-Jó újra látni Avery!-jött közelebb.
-Én is örülök! Nos, mit szeretnél mutatni?-tértem a lényegre.
-Gyere!-ezzel kezét derekamra helyezte és magához vonva sétált ki az ajtón.
-Még nem is volt alkalmam megnézni a várost. Olyan gyönyörű!-vettem egy mély levegőt.
-Az, káprázatos...De a leggyönyörűbb Te vagy!
-Jaj, ne már-ütöttem vállába kuncogva.
Pár perc múlva egy parkba féleségbe értünk. Patak folyt, és a partján két terebélyes fa állt. Egy padhoz közelíettünk. Leülve a szőke átkarolt.
-Tudod, régen mindig a bátyámmal néztem a csillagokat-emlékeztem vissza-Olyan rejtélyesek és elérhetetlenek.
-Azok..
-Olyan szűkszavú vagy. Bánt valami?-néztem fel rá. Szemei még a teljes sötétségben is 'világítottak' olyan szépek és selytelmesek.
-Engem is kötnek emlékek az éjszakához. Nem érdekesek-mosolygott, de az a mosoly nem volt őszinte.
-Én szívesen meghallgatom. Ha szeretnél róla beszélni esetleg.
Arc izmai megfeszültek. Nem hinném, hogy azok valami jó emlékek lehetnek.
-Egyik este, mikor még olyan 13 éves lehettem, anyával...anyával néztük a csillagokat. Ekkor valakit üldöztek a zsaruk. Pisztoly volt mindenkinél. A maszkos csávó megállt. Pár méterre tőlünk. Anya megijedt, és futni kezdett velem, nehogy bajom essen. Az éppen akkor érkező rendőr azt hitte hogy az üldözött banda tagja. Egy gyerekkel (!) ekkor pedig meglőtték. Nem tudtak rajta segíteni. Azonnal meghalt. Azóta pedig átkozom a zsarukat. De az egyedüli, hogy minden nap ki jövök, és anyura gondolok..-egy árva könnycsepp folyt végig arcán.
-Sajnálom...
-Nincs mit sajnálnod.
Megöleltem. Éreztem a meglepettséget rajta. Teste remegett.
-Te vagy az első akinek erről meséltem. Mikor megláttalak, éreztem hogy benned bízhatok. Nekem ez a szupererőm-nevette el magát.
-Végre egy kis mosoly!
Ennyi lett volna a 3. rész, nagyon remélem hogy tetszett, és kérlek hagyjatok komit visszajelzésként :)
Hamarosan folyti ❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése