6.

-Catiel! Ez most mire volt jó?-löktem el magamtól a fiút. Látszott a 'most én nyertem' arckifejezése. Mintha nem is ő lenne. Ott hagyva mindenkit elindultam a koliba. 

Jó kis barát. Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek ezen. Olyan szánalmas. 

...

-Gyere Avery! Nézzünk Batmant-ült le az ágyamra Emma a laptopjával, és kereste a filmet-Úgyis mindig felvidulsz Joker hallatán-nevetett. Nem volt rossz kedvem. Nem bunkóztam a lányokkal, és küldtem el őket melegebb éghajlatra, mert kérdeztek. Jó volt elmondani nekik. 

-Tudod, én is azon a véleményen vagyok, hogy inkább tanulj meg ölni a mosolyoddal, így nem lesz véres a kezed..-szólalt meg egy kis csend után Regina. 

-Mármint, mutassam, hogy boldog vagyok nélkülük is, és felejtsem el a múltat?

-Valahogy úgy. Tudod, ha látják hogy túlléptél rajtuk, és egy olyan srácot keresel aki nem gyerekes, hanem...ami az ideálod.

-Lehet igazad van-mosolyodtam el. 

***

Éppen vacsorázni készültem Rosa-val, amikor kopogtak.

-Nyitom!-kiálltottam a pólómba gyorsan belebújva. Bárcsak ne nyitottam volna ki-Mit akarsz?-sóhajtottam-Megint lesmárolsz "jó haver" módjára? Közönség?

-Avery! Hallgass meg!

-Nem vagyok kíváncsi rád, a végén még elmegy az étvágyam-fordultam meg, és csaptam be a faajtót.

Bánom hogy idejöttem? Nem. Inkább az zavar, hogy vele jöttem...

Csak tologattam az ételt a tányéromon. Ezen az egészen kattogtam. Ha féltékeny lenne Cast akkor megpróbálna megszerezni magának. Mint ahogy azt szokás. Nem pedig közönség előtt megcsókolni csak azért, hogy mind ezt Luke orra alá dörgölhesse. 

-...És lila-fehérre gondoltam, de neked mi a véleményed? Av! Hahó itt vagy?!-lóbálta kezét szemem előtt Rosa. 

-M..mi?

-Szerinted lila-fehér vagy fekete-fehér legyen a báli ruhád színe?

-Fekete, piros. A gyűlölet és a vér...

-Megártott a sok Batman film-ingatta a fejét jobbra balra. 

...

*A bál napján* 

Délután fele Regina a végső simításokat végezte a díszleten. Éppen az utolsó próbán voltunk. Annyira izgatott vagyok. A keringőzés alatt a lányok fehér ruhában lesznek. Tudjátok az a tipikus. Az után átöltözünk a saját ruháinkba. 

A főpróba végeztével, mindenki elvonult készülődni. Vagyis csak a lányok. 

Letusoltam, és hajat mostam megint, mert nem akarok füst és pia szagú labanccal szórakozni. Sminkem megint csak egy egyszerű, tusvonal volt, amihez egy vörös rúzst tettem fel. Hosszú hajamat kicsit nagyobb hullámokba szárítottam be. Felváltva lökdöstük egymást a lányokkal, hiszen alig fértünk el egy kicsi tükörnél. 

-Valaki segítsen!-kiáltott Emma-Kösd meg a fűzőmet kérlek!-Rosa ment oda neki segíteni. 

***

A zene elindult mi pedig felvonulva a párunkkal, táncolni kezdtünk. 

-Eljött a pillanat!-suttogta Ash. Párunkat kiválasztottak, hogy emeljék a srácok a lányokat a magasba. Olyan szép volt. És fentről a kilátás 5/3,5. 

...

-Most pedig mindenki menjen! Egyen, igyon, táncoljon!-szólt a mikrofonba Regi-Ne felejtsetek az este alatt szavazni, a bál királyára és királynőjére!

Felfutottunk a szobánkba átöltözni. Nos, ha háromszor nem estem el és törtem ki majdnem a bokám, akkor egyszer sem. 

Megfogva a fekete cipőm, és ruhám a fürdőbe ballagva, megigazítottam a sminkem, és levettem a   kényelmetlen fehér vackot magamról. A végeredmény: 

Regina:

Emma:

Rosalia:

Elnevetgélve lépkedtünk a bálterem felé.
-Ó, itt van Josh! Ha nem bánjátok és most vele tartanék!-bökött Rosa az említett fiúra.
-Menj csak!-mosolyogtunk.
-Milyen szépek vagytok ma!-lépett mellénk Cal.
-Te is igazán...csinos vagy..-szólalt meg Emma.

-Avery!-érintette meg a vállam a szőke.
-Szia!-fordultam felé-Lányok kicsit később csatlakozom!
-Szeretnék bocsánatot kérni.
-Nem a te hibád volt, ezért semmit nem kell kérned. 
-Ettől függetlenül is hibásnak érzem magam, hiszen hagytam, hogy megalázzon...
-Castiel már csak ilyen. El kellene fogadnunk. Végtére, több mint 10 évet éltünk meg együtt. Nem tudok rá haragudni...Szerintem felejtsük el-nevettem.
-Jössz velem táncolni?
-Azért vagyok itt-kuncogtam, aztán a terem felé indultunk.

-Srácok, a szavazás utolsó 1 percébe érkeztünk. Aki még nem adta le a cetlit, legyen szíves bedobni a sarokban található dobozba!-utasított Regina. 
-Néha azt kívánom, hogy ez az egész soha ne érjen véget...-szólaltam meg.
-Mármint az éjszaka?-kérdezte a szőke.
-Igen, engem igazából ez annyira megnyugtat...vagy nem is tudom. Szeretem az estét. Bűvölete ejtő, és rejtelmes.
-Akár csak te!
-Mennyit ittál?-nevettem.
-Csak a valós igazat mondom...

A királyt és királynőt éjfélkor hirdetik ki. Mivel volt még egy órám, elmentem sétálni a városba. A csendes aulában magassarkúm nagy zajt csapott. 

Jól esett egy kicsit az éjszakai levegő. Tudtam gondolkozni. 
Castiel játékként tekint rám. Luke közeledni próbál.  Nem érzek semelyik iránt semmit. Cast olyan nekem, mintha a második bátyám lenne. Lucas...pedig csak egy haver. Semmi több.

A város fényei, kis színes pontokként világítottak. Egy-egy clubból kihallatszott a hangos zene.
Telefonom kijelzőjére pillantottam. 23:42. Úristen elkések a választásról! Cipőmet levéve futásnak eredtem.

-Az est királynője: Harley Mendler!-nyitotta ki a kis borítékot Regina, a színpadon állva.
-Elment!-kiáltották többen is.
-Ezen esetben, a választás, Avery Lee-re esett!-tapsolt. Még jó hogy visszaértem.
Reg felé sétálva mellé álltam. Az egyik (tanuló gondolom) átnyújtotta a koronát.
-A király pedig nem más, mint: Castiel Moon!
Itt lefagyott a mosoly az arcomról. Ahogy lezajlott az egész koronázás, lejöttem a színpadról és Luke-ot kerestem. Nem volt a teremben. Kimentem az udvarra, és az üvegházba mentem. Tudom, hogy néha ott szokott lenni.
-Hem, itt vagy?-nyitottam be. Hangokat hallottam. Egy cserép esett le-Ez nem vicces Lucas, fejezd be!-lépkedtem kicsit beljebb. Hátam mögött összetört valami. Oda fordultam, és karjaimat kicsit kitárva, hátráltam. Valaminek neki ütköztem.
-Az est királynője!-szólalt meg.
-Jesszusom Hemmings az Isten szerelmére, a frászt hozod rám néha!
-Nem táncoltál a hercegeddel?-kortyolt bele italába.
-Most teljesen hülyének nézel?-mutattam magamra tettetett sértődöttséggel-A hercegem úgy játszik a szavakkal, mint velem. Nem fogok még ránézni sem-nevettem-A herceg akivel táncolok majd Te leszel..
Pajkos mosoly ült ki arcára. Karjába csimpaszkodva 'sasszéztunk' vissza a többiekhez.
-Szabad egy körre?-hajolt meg előttem kezét felém tartva.

...

-És komolyan képesek voltatok este bemászni?-vihogtam az ágyon ülve.
-Igen, végül is jó szórakozás volt. Azt leszámítva, hogy kihívták a zsarukat ránk, azért mert este 'betörtem' a nénikémhez.
-Luke, talán te vagy az egyetlen az életemben, akinek ilyen sztorijai vannak-röhögtem. 
-Jó tudni.
-Mióta gitározol?-dőltem az ágytámlának. 
-Kicsi koromban kezdtem...aztán mikor 12 éves lettem..nem volt kedvem a zenéhez. Nagyon nehéz volt az az idő, de megismertem Ashton-ékat, és igazából, ők 'segítettek' ki ebből a helyzetből. 
-Tudod-sóhajtottam-Nekem sem volt valami könnyű életem. 2 évesen anyám elhagyott minket, apuval maradtam..meg a hülye bátyámmal-nevettem-Néha, ha olyan helyzetben voltam, hogy valami bántott, vagy problémáim voltak...nem volt senki sem a családomban akivel ezekről társaloghattam volna. Mindent a barátokkal beszéltem meg. Volt egy nagyon rossz korszakom. Jöttek a drogok, bulik és piálások. Hulla részegen mentem haza majdnem minden este..., aztán hallottam a sulibandáról. Ekkor voltam 16. Itt ismertem meg a srácokat, fel hagytam a múltammal, és a saját magam, a saját életem elfogadására törekedtem. Nekem is a zene ami segített. De neked akkor is nagyobb veszteséged volt...
Hirtelen kellemesen erős szorításban éreztem magam. Egy kósza könnycsepp futott végig arcomon.